Hétfőtől péntekig megállás nélkül húzzuk az igát: dolgozunk, ügyet intézünk, határidők szerint élünk, pörgünk, munkából munkába megyünk. Közben pedig észre sem vesszük, hogy az állandó fáradtság nem az alváshiány tünete,
Szülővé válni azt jelenti, hogy egészen életünk végéig gondoskodunk a gyermekeinkről. Felnőttként is segítjük őket. De mi lesz velünk, ha leesünk a lábunkról?
Tetszik vagy sem, a rossz élmények és az ahhoz társuló kellemetlen érzések életünk részét képezik. Ha nem veszünk arról tudomást, elnyomjuk magunkban, attól még ott van.
Mindig kell valami, ami képes arra, hogy mozgásban, tartson, fejlődésre bírjon. Ha megtaláljuk arra a megoldást, és feladat a ritmusát, akkor annak megoldása is könnyebben mehet.
Naponta kérdezősködünk ismerősöktől, ismeretlenektől, családtagjainktól, de sokszor kapunk unalmas, egyszavas válaszokat. A hiba a kérdés feltevésében is lehet.
Sokat tehetsz önmagadért, ha reális álmokat tűzöl ki magad elé és nem illúziókat kergetsz. Ám, ha te nem teszel lépéseket a vágyaid megközelítéséhez, más sem fog.
Az időkeret véges egy napra levetítve. Mivel azt nem lehet nyújtani, így más megoldást kell keresni.
Sok édesanya imádja és kiélvezi a babázás minden otthon töltött napját, de mások nehezebben élik ezt meg. Mindenkinek jó, ha van olyan barátja, aki hasonló élethelyzetben van, mint mi.
Nem az alkoholfogyasztásra buzdítunk, de jól tudjuk, hogy a bor mértékkel az egészségünkre is válhat. Sőt, terápiaként is alkalmazható.
A társkeresés olyan, mint egy társasjáték. Egyesek kiesnek a játékból, beszállhatnak újak, de a játékszabályok adottak, mégis lehet benne ügyeskedni.
Okozott már benned bűntudatot vagy frusztrációt az, hogy megvettél egy újabb cipőt csak azért, mert rossz volt a kedved? Nos, nézz másképp a történtekre.
Nemcsak a mesét hallgató gyermek számára elevenedik meg az olvasott mese, de ha a felnőtt is beleéli magát, akkor a felnőtt képzeletére ugyanúgy hat.