Amikor tesszük a dolgunkat, és nem gondolunk arra, ami nyomaszt, bánt, vagy éppen örömet okoz, az érzelmeink odabent ugyanúgy dúlnak. Azért, mert a nap nem mindegyik pillanatában gondolunk arra, ami velünk történik, odabent még zajlanak az események. Még akkor is, ha megpróbálunk úgy tenni, mintha nyugodtak lennénk. A látszat azonban nagyon sokszor csal. Akinek az élete éppen összeomlani készül, de kívülről semmi nem mutatja ennek a jelét, attól még belül tombolhat. Amikor hozzászokunk ahhoz, hogy az érzelmeinket nem mutatjuk, mindig magunkba fojtjuk, azok máshogy igyekeznek utat törni.

Bármi történik velünk, ahhoz valamilyen érzést is kapcsolunk, és később ezek segítségével tudjuk felidézni, hogy mi történt. Ám amikor elnyomjuk magunkban az érzelmeket, akkor az ahhoz társított emlékeket is nagyon mélyen tároljuk szívünkben és agyunkban is. Úgy, hogy lehet fel sem tudjuk idézni a történteket. Emlékezni sem akarunk rá, a memória szinte törli is az adatokat, vagy a memória sérülése miatt azokat az emlékeket ténylegesen elveszítjük. Mint amikor a számítógép fájljai sérülnek, jelen vannak ugyan, de használhatatlanok. Ez történik az elnyomott érzelmekhez kapcsolt eseményekkel is. Ha vannak emlékfoszlányok egy rossz eseményről, akkor az agy azon fáradozik, hogy tárolja azt, de mi igyekszünk úgy tenni, mintha nem létezne. Ez olyan ellentmondás, amely megdolgoztatja az agyunkat, hiszen duplán dolgozik: elmenteni az emléket, és válogat azok között, amiket el szeretnénk felejteni. A dupla munka mentális fáradtságot idézhet, pláne, ha folyamatosan ez történik.

El szeretnénk fojtani a rossz élményeket és az ahhoz társított kellemetlen érzések újbóli átélést, ám az agy működik. Főleg éjszaka, hiszen akkor dolgozza fel az aznapi eseményeket. Ha elnyomjuk az érzelmeinket, senkivel nem tudjuk megbeszélni, semmilyen módon nem tudjuk a belső feszültséget csökkenteni, az kihat az alvás minőségére is. A nem alvás, vagy rossz, forgolódós éjszakák száma megnövekedhet, amellyel párhuzamosan jelentkezik az alváshiány minden kellemetlensége.

Amikor az agyunk amiatt túlterhelt, mert az érzelmek elnyomásába is sok energiát kell fektetnie, akkor a fáradtságon túl szomorúság, harag és félelem is társulhat. A tartós érzelemelfojtás állapota során csökken az oxitocin termelése, amely természetes stresszcsökkentő hormon.

Az érzelmek elfojtásának egyéb kellemetlen, tapasztalható jelei közé tartozik a magas vérnyomás, a súlygyarapodás, a fejfájás, az emésztési problémák, ráncok, bőrproblémák, egyéb betegségek.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!