Egykoron az udvarlás egyértelmű jele volt, ha a fiú hazakísérte a lányt és további találkozót is kért. Ha ezután még a kapuban csókváltás is történt, kimondatlanul is úgy lehetett venni, hogy együtt járnak, egy párt alkotnak ezentúl. Egyértelműek voltak a szándékok és az is, ha nem akart egy párt alkotni valaki valakivel.

Manapság annyi olyan kapcsolat van, amire talán még a kapcsolat szó sem illik. Kétségtelen, hogy vonzalom van a felek között, csakhogy történhetnek a találkozások mindenki elől bujkálva, titokban. Aztán ott a másik véglet, hogy úgy viselkednek, mintha egy párt alkotnának, ám egymás között és a külvilág felé is tagadják azt. Vannak, akik csak azért keresik egymás társaságát, hogy együtt töltsék az éjszakát, testi örömökben részesüljenek, és ennyi éppen elég a boldogságukhoz. Még nem szeretnének elköteleződni. Csakhogy, akivel találkoznak, mindig ugyanaz a személy, és egyre gyakrabban töltik együtt az éjszakákat. Jószerivel minden nap együtt vannak, de hivatalosan mégsem alkotnak egy párt, mert mindenki számára kell még a szabadság, nem fér bele az életükbe az elköteleződés. Akár évekig lehet játszani az ilyen játszmákat, de ha mindig egy személy mellé jár aludni, akkor az vonzalmat jelent. Máskülönben máshoz járna. Ez amolyan barátság extrákkal kapcsolatnak mondható, de annál mégis több. Csupán egy valami hiányzik: az, hogy kimondják, kapcsolatban vannak. Így telnek el értékes évek, és vagy a nagy semmire pazarolják a fiatal éveiket, vagy rájönnek, hogy tényleg szeretik egymást.

Honnan válik komollyá egy kapcsolat? Van, akinek az jelenti a nagy vízválasztót, amikor párjával ténylegesen kimondják, hogy kapcsolatban vannak. Van, akinek a szavakon túl a tettek az igazán mérvadók. Az, hogy minden reggel mellőle kel ki az ágyból a párja, az jelenti, hogy együtt vannak. Másnak onnan kezdődik az igazi kapcsolat, amikor bemutatják egymást a szülőknek, családtagoknak.

Csakhogy egy kapcsolat nem a szavaktól függ. A kimondott szónak lehet ugyan ereje, de azt a tetteknek is támogatniuk kell, különben ellentmondás lép fel. Sokan élnek úgy, hogy nincs kimondva kapcsolatuk, ám mégis úgy élnek együtt, mint egy pár. Mások éppen fordítva csinálják. Kimondták, hogy egy pár, de egyáltalán nem úgy viselkedik egyik, másik vagy semelyik fél sem. Egy kapcsolat komollyá válásra azonban nincs egy általános, mindegyikre ráhúzható séma, de a párkapcsolat felelősséggel jár. Ha kimondjuk, ha nem. Már akkor felelősséget vállalunk, amikor randizgatni kezdünk valakivel, amikor minden tettünkkel azt mutatjuk, hogy tetszik az, amiben vagyunk. Szavak nélkül is azt áruljuk el (és a másiktól is ezt a jelzést kapjuk vissza), hogy szeretnénk megismerni minél jobban, szeretnénk vele lenni többet. Ez pedig felelőséggel jár. Mire észrevesszük, a szavak kimondása nélkül is az érezhetjük, hogy komoly kapcsolatban vagyunk.

Egy kapcsolat vagy létezik, vagy nem, de azt már az elején sejtheted, hogy esély van arra, hogy olyan kapcsolattá fejlődjön. Igazából egy számít, hogy abban a kapcsolatban nagyon jól érezzétek magatokat. És ha ez nem felel meg annak, amit mások elvárnak tőletek, akkor is csak magatokkal foglalkozz. Ha jól működik a kapcsolat, az már komoly, nem? Még, ha nem is mondtátok ki egymásnak.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!