Jump to content

Hogyan bánunk a szüleinkkel? – 1. rész

2018. 09. 17. 19:00

A gondos szülők tisztességgel felnevelik gyermekeiket. Mindent biztosítanak az utódoknak azért, hogy a társadalom eredményes és sikeres tagjaivá válhassanak. A gyerekek felnőtté válásával párhuzamosan a szülők megöregednek.

A nyugdíjba vonulás az élet utolsó szakaszát jelenti. Habár ez a szakasz akár évtizedeket is felölelhet, mindenképp idősebb korosztályra gondolunk a nyugdíj szó hallatán. Az idősebb személyek maguk mögött tudhatják életük nagyobb részét. Már nem vágynak csak arra, hogy nyugalomban megöregedhessenek, gyermekeikkel, unokáikkal foglalkozhassanak.

 

A szülő-gyermek kapcsolatának minősége arra is kihat, ahogyan majd a gyermek viselkedik az idősödő felmenőivel. A társadalmi szokások is befolyásolják, hogyan gondoskodnak az idős hozzátartozókról a családtagok. A hagyományos értékrendek mentén az idősekről is sokkal inkább a hozzátartozók gondoskodnak, de a modern kultúrákban már jellemzőbb, hogy valakire (idősotthon) ráhárítják az idős szülőről való gondoskodást.

Hazánkban szigorították a szülőtartást. Talán meglepő lehet, hogy jogszabályban fektették le azt, ami nagyon sokak esetében logikus és egyértelmű. A szüleink neveltek minket, megteremtették annak lehetőségét, hogy hasznos tagjai lehessünk a társadalomnak, így joggal elvárható lenne az, hogy fordítva is gondoskodjunk egyre rászorultabb szüleinkről, rokonainkról. Milyen család az, ahol a jogszabály nélkül nem működne az, hogy segítsük az idős szüleinket?

Mindenki bérből él, a nyugdíjas években azonban nem biztos, hogy a nyugodtság lesz jellemző, ha a nyugdíj értéke minimális. Ilyen esetben a leglogikusabb, ha a gyermek segíti a szülőt. Feltéve, hogy erre lehetősége van. Az anyagiakon túl aztán számolni kell azzal, hogy egyre több betegség jelentkezik az öregedéssel. Némelyik állandó gyógyszeres kezeléssel jár, és van olyan beteg, akihez egész napos szakszerű segítséget szükséges biztosítani, amely ugyancsak pénzkiadással jár. Nemcsak az idősre nézve nagy fizikai és lelki megterhelés ez, hanem az utódoknak is.

A jó kapcsolat a gyermek és a szülei között fontos meghatározója annak, hogyan gondoskodnak a szüleikről a már felnőtt, családos, saját élettel, egzisztenciával élő gyerekek. Ám még a kiváló kapcsolat mellett is adódhatnak olyan gondok, amely során a szülő eltartását csak úgy lehetne biztosítani, ami nagy vagyoni megterhelést jelentene a gyerekekre nézve. Ezt nem mindenki tudja vállalni. Az állandó felügyelet biztosítása azt jelentené, hogy vagy a gondozó családtagnak kellene feladnia az állását az ápoláshoz, vagy arra szakembert kellene felfogadni, esetleg egy szociális intézmény gondjaira kellene bízni a szülőt.

Nemcsak anyagi jelentősége van annak, hogy kire bízzuk az idős szüleinket, bár tény, hogy nagyon fontos szerepet játszik, hiszen utódként már nekünk is gondolnunk kell saját nyugdíjas éveinkről, gyermekeinkről, unokáinkról. Az anyagiakon túl erkölcsi dilemmát is okozhat, hogyan segítsük azt az embert, aki életünk első 10-20, akár annál is több évében minket segített feltételek nélkül.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com Idos)