Hajlamosak vagyunk elfutni fontos kincsek mellett. Elbagatellizáljuk azt, hogy milyen értékek vesznek körül.
Úgy teszünk magunknak rosszat, hogy azzal tisztában sem vagyunk. Mindennapi életünk részeként úgy kezeljük ezeket a szokásokat, mintha kötelezően hozzánk tartoznának.
Érdemes olykor más szemszögből rátekinteni a saját életünkre. A legjobbat akkor tesszük magunkkal, ha a rossz helyett a jóra koncentrálunk. Sokkal könnyebb így az élet.
Az rendben, hogy fontos eszközünk a mobiltelefon, de van a használatának is etikettje. Ha nem tartjuk be, azt nevezzük phubbingnak.
Vigyázz, hogyan bánsz gyermekeddel, mert eljöhet annak az ideje, hogy ő fog rólad gondoskodni.
Hétfőtől péntekig megállás nélkül húzzuk az igát: dolgozunk, ügyet intézünk, határidők szerint élünk, pörgünk, munkából munkába megyünk. Közben pedig észre sem vesszük, hogy az állandó fáradtság nem az alváshiány tünete,
Szülővé válni azt jelenti, hogy egészen életünk végéig gondoskodunk a gyermekeinkről. Felnőttként is segítjük őket. De mi lesz velünk, ha leesünk a lábunkról?
Tetszik vagy sem, a rossz élmények és az ahhoz társuló kellemetlen érzések életünk részét képezik. Ha nem veszünk arról tudomást, elnyomjuk magunkban, attól még ott van.
Mindig kell valami, ami képes arra, hogy mozgásban, tartson, fejlődésre bírjon. Ha megtaláljuk arra a megoldást, és feladat a ritmusát, akkor annak megoldása is könnyebben mehet.
Naponta kérdezősködünk ismerősöktől, ismeretlenektől, családtagjainktól, de sokszor kapunk unalmas, egyszavas válaszokat. A hiba a kérdés feltevésében is lehet.
Sokat tehetsz önmagadért, ha reális álmokat tűzöl ki magad elé és nem illúziókat kergetsz. Ám, ha te nem teszel lépéseket a vágyaid megközelítéséhez, más sem fog.
Az időkeret véges egy napra levetítve. Mivel azt nem lehet nyújtani, így más megoldást kell keresni.