Mindenki életében előfordulnak csalódások, szomorú és fájdalmas történések. Nem úgy sikerült valami, ahogy azt eltervezzük. Bukhatunk nagy pénzt, elveszíthetjük a vagyonunkat. A tárgyi javak mellett személyek jöhetnek-mehetnek az életünkben, és nemcsak arról van szó, hogy megszűnnek emberi kapcsolatok, hanem az élők sorából is távozhatnak olyanok, akiket nagyon szeretünk. A nagy szerelmi csalódások is fájdalommal töltik el az ember szívét. Mit is tanácsolnak ilyenkor általában?

Az idő minden sebet begyógyít. Ez egy olyan közhely, amelyet könnyebb kimondani, mint az megvalósítani. Valószínűleg mi is hasonló tanáccsal látnánk el olyanokat, akik épp darabjaikból próbálják összerakni életüket, saját magukat. Egy válás, egy kapcsolat vége, az elmúlás fájdalma nagy súllyal nyomja az emberi lelket. Abból nehéz lehet talpra állni. Van, akinek ehhez több idő szükséges, mások gyorsabban képesek a traumás helyzeteket átvészelni, maguk mögött tudni.

Minden tragikus és/vagy traumás helyzet érhet sokkolóan. Ám még az a szörnyű tragédia, amelyből eleinte úgy érezzük, hogy sosem fogunk tudni felállni, idővel valahogy mégis megoldódik, csitul bennünk. Erre szoktuk mondani, hogy idővel enyhül a lélek fájdalma. Az agyunk ugyanis folyton azon dolgozik, hogy megoldja a problémákat. Habár az időre fogjuk azt, hogy a későbbiekben feldolgozunk veszteséget, fájdalmat, ez sokkal inkább az elménknek köszönhetjük, mintsem az időnek.

Nem minden traumát fogunk fel olyan tragikusan. Annak ellenére sem, ha hasonló fontosságú az életünkben. Idővel meg is erősödhet a lelkünk, valamint az sem mindegy, hogy egyes eseményekhez milyen érzelmeket társítunk.

Amikor egy komoly történést kell megélnünk, ahhoz emlékeket és érzéseket is társítunk, amikor eltároljuk agyunkban. Ezt bármikor feleleveníthetjük, elővehetjük és az emlékeknek köszönhetően újra tudjuk élni az érzést. Ám, ha megpróbálunk még a legnehezebb helyzetben is optimista maradni, pozitívabb gondolatot társítani, az a későbbiekben is jó érzelmeket hív elő.

Az agyunk azonban nem mindig képes azonnal felfogni, hogy mi történik körülöttünk. Egy szakítás, egy haláleset után, mintha bizakodna abban, hogy lesz folytatás. Még akkor is életet a remény, amikor szinte biztosak vagyunk abban, hogy a kapcsolat végleg lezárult, vagy, hogy a holtak nem kelnek életre. Más lenne akkor, ha az egyes traumákhoz csatolt érzelmeinket pozitívak lennének. A veszteség, fájdalom feldolgozása is gyorsabb és könnyebb lehetne.

Az, hogy egyes komolyabb eseményre hogyan reagálunk, az lehet otthonról hozott minta alapján történő viselkedés. A másik generáció számára is átörökíthető az, hogy tragikus helyzetben hogyan viselkedünk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!