Jump to content

Etikett telefonnal a kezünkben

2018. 10. 01. 19:00

Haragszunk a most felnövekvő nemzedékre, mert a kezükben van a mobiltelefon és anélkül nem tudnak létezni, és a talán még a legjobb szórakozást is az a kütyü biztosítja. A most felnőtt nemzedék még nem ebben a világban született, így el tudja engedni a technikát is a kezéből. Talán!

Legszívesebben kicsavarnánk a fiatalok kezéből az okostelefont, amelyet előszeretettel simogatnak, és ezt képesek reggeltől estig tenni. Ha a szülők nem figyelnek és engedik, akkor ez a szokás már egészen pici kortól jelen lehet a gyermek tevékenységei között, amely ismert, hogy milyen romboló hatással bírhat. El kell fogadnunk, hogy a mai gyerekek már ebbe, a technikailag fejlett világba születnek bele, és egészen máshogy hat ez rájuk, mint a szüleikre, akiknek talán csak a gyerekkoruk végén, a fiatal felnőttkor küszöbén tűnt fel az internet. Már az iskola is arra épít, hogy használják ezeket a technikai eszközöket és lehetőségeket, vagyis akkor is rosszat tennénk, ha eltiltanánk a használatuktól. A hangsúly inkább az egyensúly megtalálásában lenne. Érvényesüljön az internet és az annak hozzáféréshez szükséges eszközök használata, azonban legyenek képesek a társas kommunikációra, kapcsolatokra. Ismerjék meg a világukat, tudjanak és akarjanak is kapcsolatokat kiépíteni, szeressék embertársaikat.

Mi papolunk felnőttek, hogyan kellene használniuk a telefont, de menj csak végig az utcán. A buszmegállóban állók legtöbbje vagy üveges szemmel mered a semmibe, de a többség ugyanúgy nyomkodja a telefonját. Az autóban ülve, a boltban vásárolva, a kerékpáron, az utcán sétálva, mindenki vagy a telefonját bambulja, vagy pedig telefonál.

Nemcsak az utcán érvényesülhet a folytonos telefonhasználat, és nem is gyermekeink körében. Veled is előfordult már, hogy a párod társaságában voltál, és a nap egyetlen olyan időszakában, amikor igazán egymásra koncentrálhattatok volna, ő mégis a telefonjával babrált? Aztán, mivel ő nem figyelt, te is vad nyomkodásba kezdtél? Ha nem így volt, akkor valószínűleg sérelmezted, hogy azt a kis időt sem egymásra fordítjátok.
Amikor végre egymásra figyeltetek, egy telefonhívás szakította félbe a társalgást. Ahelyett, hogy elutasította volna a hívást, vagy visszahívta volna később, minden gondolkodás nélkül előbbre helyezte a telefonbeszélgetést, minthogy veled beszélgessen? Nemcsak rossz érzés, de egy ilyen után kizökken az ember abból az állapotából, és a beszélgetés már nem tud azon a szinten folytatódni. Te a phubbing áldozata voltál, és persze tehetted már te is hasonlóan.

A phubbing két angol szó vegyítését jelenti. A phone (telefon, telefonálás) és a snubbing (semmibe vevés) együttesen adja a phubbing kifejezést. Amikor egy személyes beszélgetésbe is belepofátlanodik a mobiltelefon. Még mielőtt mindenért az okos technikát tennék felelőssé, álljon meg a menet! A telefon nem veszi fel magát, nem csörög magától, ez csakis tőlünk függ. Így tehát a phubbing is tipikusan emberi, a telefon csak eszköz. Egy beszélgetés, bármilyen felek között megy végbe, mindenképp zavaró, ha közben a telefonnal babrálunk. A beszélgetés megszakítása telefonálássál, vagy a telefonra való figyelés mindennemű kommunikációt megbont, és ez igaz párkapcsolatokra is. Rendkívül befolyásolja a harmóniát. A phubbinghoz még csak az sem kell, hogy a telefonon beszéljen valaki, elég, ha csak nézegeti a videókat, képeket, már nem a párjára, barátjára (mindegy kire) figyel.

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pexels.com)