Egy nyolc éves kislányt kivettek nagyszülei a Virginia államban található Timberlake keresztény iskolából, miután ott azt mondták neki, hogy nem szabadna úgy kinéznie, mint egy fiúnak, hanem meg kellene értenie, hogy Isten őt lánynak teremtette.

„Jól van, most már vigyük vissza a kistesómat a kórházba, eleget volt itt!” – Ilyen és hasonló viccesebbnél viccesebb mondatok hangzanak el a nagytestvér szájából, amikor kezd rádöbbenni, hogy a kicsi végleg marad. Van, aki még ennél is tovább megy, és fizikailag is próbálja megsemmisíteni az új családtagot. A szülő természetes reakciója persze az enyhe pánik, amit a kialvatlanság mián esetlen némi kiabálás, az elsőszülött leszúrása kísér. Pedig ha valamire nem, hát pont erre nem volt szüksége.

Egy fiatal nő, akit 27 évvel ezelőtt, születése után pár órával otthagytak egy Pennsylvaniai gyorsétteremben, elhatározta, hogy megkeresi szülőanyját.

Ha egy szabadon választott játszótér anyapopulációját megkérdeznénk, mit is gondol az egerekről, kizárt, hogy sok szeretet és elfogadás övezné a kis rágcsálókat. Ha azonban a fal mellett surranó, mindent bepiszkító, betegségeket terjesztő állatka egy mesekönyv lapjain jelenik meg, egyből más a helyzet.

Nem egy dolgot rontottam el annak idején, amikor a fiam még kicsi volt, de ezt bánom talán a legjobban. Nem alakítottam ki a szokást/rutint, hogy minden este még fürdés előtt együtt elpakoljuk a játékokat. Erre több nagyon nyomós okom is volt, most pedig iszom a levét. A saját magam elpakolással kapcsolatos kifogásai és mások a gyerek házimunkába való bevonása elleni mentségei között sok hasonlóságot véltem felfedezni.