A munkahelyen sokan úgy érzik, hogy a siker kulcsa az állandó rendelkezésre állás. Igent mondunk plusz feladatokra, túlórára, új projektekre. Még akkor is, amikor már tudjuk, hogy alig fér bele a napunkba. A túlterheltség azonban ritkán vezet valódi elismeréshez. Sokkal inkább hozzájárul a kimerültséghez, hibákhoz és hosszú távon kiégéshez.

A nem szó kimondása nem a karrier ellensége, hanem egy fontos készség. A kérdés inkább az, hogyan mondjuk ki úgy, hogy közben megőrizzük a jó kapcsolatot a kollégákkal és a vezetőkkel.

Az egyik legfontosabb szabály, hogy ne azonnal reagáljunk. Ha egy új feladat érkezik, teljesen elfogadható időt kérni az átgondolásra. Egy egyszerű azt jelzi, hogy komolyan vesszük a munkát, de tisztában vagyunk a saját kapacitásunkkal is.

A másik kulcs a keretezés. A puszta „nem” helyett érdemes a prioritásokra hivatkozni. Érdemes őszintén arra hivatkozni, hogy a jelenlegi terhelés mellett nem fér bele más a munkidőnkbe. Ez nem elutasításként, hanem felelős döntés.

Sok esetben a kompromisszum is működhet. Ha nem tudunk teljes feladatot vállalni, ajánlhatunk alternatívát: egy részfeladat átvállalását, későbbi időpontot vagy egy másik kolléga bevonását. Ez azt mutatja, hogy együttműködők vagyunk, csak éppen reálisan mérjük fel az időnket.

A karrier szempontjából a túlzott megfelelési kényszer kifejezetten kockázatos lehet. Azok a munkatársak, akik mindenre igent mondanak, gyakran elveszítik a fókuszt, és végül a legfontosabb feladataikra marad kevesebb energiájuk.

A vezetők sokszor jobban értékelik azt a munkatársat, aki tisztában van a saját kapacitásával, és képes priorizálni, ezért egy határozott nem, nem biztos, hogy a munkahely elvesztésével egyenlő.