A gyerek szuper kis szerkezet, többek között a szófogadásra optimalizálva. Túlélésének záloga, hogy azt a szimpatikus fickót és kedves nőcit kövesse, utánozza, és megtegye, amit kérnek. Ebbe a folyamatba bezavar egy dackorszak és egy tinédzserkor, amikoris ugyanilyen fontos lesz az erős tiltakozás is, de lényegében nem kell, hogy megváltoztassa a folyamatot. A gyerek tehát arra született, hogy szót fogadjon, mi rontjuk hát el.
Észrevetted már, hogy ha rádbíznak még 3-4 gyereket, valahogy könnyebb velük, mint a sajátoddal?
Ennek három oka van.
- A kölcsönvett gyerek kicsit kevésbé érzi magát biztonságban, ergo az életéért küzd, így mindent megcsinál, amit kérsz.
- Te is másként viselkedsz, hiszen oltári nagy pácban vagy, mindenképpen élve akarod visszaadni a gyerekeket, ezért jobban összeszeded magad és nem csak úgy félvállról mondogatsz oda dolgokat. Odafigyelsz a gyerekekre és határozottabban is viselkedsz. Nem veszted el a fejed, nem viselkedsz hiszterikaként.
- Harmadrészt új hús vagy a piacon, a gyerekek még nem tudják mennyire következetlen is tudsz lenni, ha jól összeszeded magad - azaz hátha most épp nem gondolod komolyan, amit mondasz.
A sajátod ezzel szemben már tudja, hogy következetlen vagy, és nem félti annyira az életét, hisz megszokott számára a helyzet. Ezért azt mondom, bánj úgy a gyerekeddel, mintha ha csak kölcsön lenne! Hogyan is kell ezt tenni? (És most nem arra gondolok, hogy mondogasd magadban, nincs nagy baj, mindjárt hazamegy a saját szüleihez.)
A gyerekek azokra a szülőkre szeretnek hallgatni, akikkel jó a kapcsolatuk, bíznak bennük, mert következetesek és biztonságos kereteket tudnak nyújtani, és érzik, hogy ez a bizalom kölcsönös. Most arról nem szólnék, hogy hogyan kell jó kapcsolatot kialakítani egy gyerekkel, inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy van két dolog, amit újra és újra fel kell építeni, ahhoz, hogy a gyerek az adott pillanatban akarjon szót fogadni. Mert az általános jó kapcsolat önmagában nem elég, ha a pillanatban nincsenek meg a következők:
- Kapcsolódás – a szülő és gyerek egymásra hangolódását jelenti. Az adott pillanatban mennyire vagyunk egy hullámhosszon? Mintha egy másik bolygóról beszélnék? Élvezzük e egymás figyelmét, vagy csak úgy a konyhából kiabáltam ki? Míg otthon vagyunk könnyebb, de ovi után, iskola után már munkásabb újra egy hullámhosszra keveredni. Eszközei a teljes figyelem, fókuszált figyelem, fizikai kontaktus, szemkontaktus, egymás meghallgatása, innen már csak hagyni kell megtörténni. Amíg pici a gyerek, ténylegesen egy szintre kell helyezkedni – azaz leguggolni. Jó néhány cikket megér még, hogyan lehet kapcsolódás alapján nevelni.
- Teljes kongruencia – ez az az állapot, amikor kétségkívül biztos vagyok benne, hogy amit kérek a gyerekemtől, azt komolyan gondolom. Nem félek a következményeitől, a reakcióitól, teljes mértékben eltökélt vagyok az eredményeket illetően. Többek között azért szeretek lovakkal példálozni, mert engem ők tanítottak meg a teljes kongruencia állapotának felismerésére, sőt, a magamban való felépítésére is. A lovak nagyon egyértelműen jelzik, hogy bizonytalankodva kérek e valamit, vagy tudom, hogy meg fogja csinálni, mert én azt akarom. Az előbbi esetben a lónak esze ágában sincs engedelmeskedni. (Kutyásoknak jelzem, hogy velük is példálozhatnék) A gyerekekkel pont ugyanez a helyzet. Ha valamiben biztos vagy, hogy úgy szeretnéd, hogy az a helyes, hát nincs más dolgod, kérd is úgy. Az erő, a határozottság nem egyenlő az erőszakkal, az agresszióval, sem a hisztériával, kiabálással. A legtöbb nevelési probléma mögött a szülő határozatlansága áll. Tán nem is tudod, hogy mennyi mindent kérsz kérdés formájában, és csodálkozol, hogy nem hallgat rád. Addig ne kérj, ne fegyelmezz, amíg nem érzed, hogy kialakult benned a teljes kongruencia.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
kép: http://www.pinterest.com/pin/239394536414544438/
