Már kicsi gyermekkorunkban lehetnek álmaink a felnőtt korunkról. Van, akinek annyira erősek az elhatározásai, hogy nem illan el akkor sem, amikor már felnő. Gyermekkori álmaink megvalósítása felemelő érzés. Többen vannak azok, akik egészen más utat kezdenek járni, mint ahogy azt gyermekként gondolták, és talán attól is különbözhet ez az út, amelyet szüleik elképzeltek annak idején.

Gyermekként, kamaszként kötelező dolgunk az iskolába járás, de már arról ábrándozunk, hogy milyen jó lesz a felnőtt élet, amikor az iskolapad már csak emlék marad. A tanköteles kort túllépve magunk dönthetünk további sorsunk felett, és már a szüleink gondolatait sem biztos, hogy osztjuk. A szakmaválasztás, a felsőfokú intézmény kiválasztása már sokkal inkább saját döntés, a saját jövőnkbe tekintés. Bármennyire határozott elképzelésünk is lehet fiatalon a jövőnket, a munkánkat illetően, nem biztos, hogy abban ténylegesen megtaláljuk magunkat. Aztán természetesen azzal is számolni kell, hogy lehet többféle tervünk, álmunk, amelyekkel ugyanúgy szeretnénk foglalkozni, ki szeretnénk magunkat próbálni. Sokszor pedig ezek az ötletek és vágyak már jóval érettebb korunkban dőlnek el bennünk. Talán már családunk is lehet, sőt, akár a családi fészket elhagyó gyerekek motiválhatnak arra, hogy valami újat próbáljunk ki.

Nem minden újba való belekezdéshez van szükség iskolai tanulmányok folytatására, de bizony sokan ülnek be érett felnőttként az iskolapadba. Egyáltalán nem ritka, hogy felnőttként ülnek iskolapadba azért, hogy képezzék magukat.

Magasabb szintre hozás? Teljesen új terület foglalkoztat? Lehet, hogy inkább hobbi szintű az érdeklődés, mintsem abból megélni? Az új elképzelések, és a megvalósításért való küzdelem új motivációkat adhat, új lendülettel tol meg az életünkben. Bármilyen iskolába iratkozunk be felnőttként, bármilyen képzésen veszünk rész, lehetőségünk van arra, hogy mindennapi feladataink mellett kitekintsünk az életünkön túlra. Új emberekkel ismerkedhetünk meg, olyat tanulhatunk, amelyek érdekelnek minket. A felnőtt kori tanulás már sokkal szabadabb választás, mint amikor még szüleink próbáltak terelgetni. Engedjük, hogy vigyenek a hobbijaink, a vágyaink. Ne sajnáljunk önmagunk képzésére se időt, se energiát.

Komoly felsőfokú képzés sem szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk újból önmagunkat. Elég, ha találunk egy kézműves szakkört, társastáncot, együttest, ahol alkothatunk, táncolhatunk, zenélhetünk. Használjuk ki azt, hogy a magunk ura vagyunk, és azzal foglalkozzunk, amivel szeretnénk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!