Kinek több, kinek kevesebb ismerkedést kell lebonyolítania azért, hogy megismerhesse azt, akivel le tudná élni életét. Közhely, hogy az ember társas lény, de tény, hogy a szerelem, a kapcsolatok mozgatják az embereket. Más kultúra más szokásokat is eredményezhet, így a különféle társadalmakban máshogy keresik párjukat.
A párválasztás egyfajta „vadászat”, a vadászösztön hajtja a férfiakat, hogy megtalálják azt a nőt, aki majd gyermekei anyjává lesz. Bhutánban kihívás az udvarlás, ugyanis az ország keleti részében az a szokás, hogy a fiatal férfinak fel kell osonnia választottjához úgy, hogy a lány családja ne vegye észre. Nemcsak be kell osonnia, hanem az egész éjszakát ott kell töltenie. Nem árt, ha ügyesen csinálja, hogy ne találkozzon a lány családjával. Ha mégis lebuknak, akkor választhat aközt, hogy feleségül veszi a lányt, vagy pedig ha nem kívánja a frigyet, akkor valahogy ledolgozza a család méltóságán esett csorbát. Ezt a párválasztási ceremóniát éjszakai vadászatnak nevezik.
Thaiföldön a szerelmi kötelék kifejezésére egy zsinór szolgál. Ha egy fiatal férfi egy nő iránt érdeklődik, akkor a gyengébbik nem derekára egy zsinórt erősít és így sétálnak. Ha a séta során a kötelék megmarad, erősödik, akkor a férfi elrabolja otthonról a lányt.
A kínai Miao népcsoport nő tagjai számára egy olyan fesztivál szolgál arra, hogy érzelmeiket kifejezzék a férfiak felé, amelyet áprilisban rendeznek meg. Rizst főznek, amelyet négyféle színűre készítenek el. Egy-egy szín a négy évszakot jelenti, és a rizs közé evőpálcikákat, fokhagymát rejtenek, majd zsebkendőbe csomagolják, úgy nyújtják át a férfiaknak. A két evőpálcika a tetszés kifejezése, az egy pálcika udvarias kikosarazást jelent, de a chili paprika vagy a fokhagyma az elutasítást jelzi.
Indiában nem bízzák a véletlenre és a fiatalokra a randevúzást, ugyanis még ideje korán kutakodni kezd a kerítő, hogy az adott fiúnak vagy lánynak ki lenne a méltó párja. A kerítő minden lényeges szempontot figyelembe vesz, ugyanis nem mindegy, hogy milyen anyagi helyzetű, milyen kasztba tartozó másik fiatallal ismerkedteti meg. Ezek alapján kirostálja a keresendő személyeket, és a megmaradtakat közül is az asztrológia segítségével választja ki a legmegfelelőbbet. Jól érzékelhető, hogy itt Indiában a fiataloknak nem sok esélye van a személyes varázs, szimpátia megmutatására, ugyanis inkább a szülők egyeztetnek a kerítővel.
A japán házasságok egy része is házasságközvetítő segítségével köttetnek meg. Mindkét családot alaposan megvizsgálják ahhoz, hogy biztosan egymáshoz passzoló párok szülessenek. Az omiai, vagyis elrendezett házasság még a mai napig érvényben van bizonyos rétegekben.
Pápua Új-Guineában sem a fiatalok óhaja a fő szempont. A szülők döntik el, hogy ki lehet a megfelelő párja gyermeküknek, és ha még a fiatalok is szimpatizálnak egymással, akkor díszes ruhába öltöztetik és szorosan egymás mellé ültetik őket. A tényleg nagy szimpátia első jele, ha a fiatalok összeérintik arcukat.