A holland Piet Hein Eek egyike azoknak, akik terveikkel, meghökkentő anyaghasználatukkal nem pusztán a környezetvédelem mellett teszik le voksuk, hanem legalább annyira érdekli őket egy régi, szép anyagban rejlő lehetőség, annak megmunkálása, a nagy becsben tartott alapanyag továbbélésének missziója.

Tisztelet az egykori bútorgyártás masszív anyaghasználatának, így a megmentés nem pusztán újrahasznosítással, sokkal inkább valódi értéknek vélt alapanyaghoz való visszanyúlás és fenntartás, továbbörökítés. Az hogy esetleg meghökkentő formavilágban látjuk újjászületni az alapokat, megbocsájtható privilégiuma egy tervezőnek. Arról nem beszélve, hogy friss ellenpontozása a tucatgyártású bútoroknak, használati tárgyaknak az így elért egyediség. Egyaránt használt fát, fémet.

Tejo Remy, egy másik holland, aki többek között a textilekben látott megújulási lehetőséget. Gyapjútakarókat csíkozott és ragasztott össze, elérve a globális igényt nemcsak a továbbhasznosításra, hanem az egyediségre is, hiszen minden mű eltérő színű és mintázatú.

Vagy éppen azon munkálkodott, hogy fotelt készítsen az összegyűlt anyagokból.

Örüljünk hát az ötleteknek, hozzánk is kerülhet olyan kidobásra szánt holmi, amibe beleláthatunk valami új funkciót. (fotó: pietheineek.nl, remyveenhuizen.nl)