Emlékezzünk csak vissza gyermekkorunkra. Volt, aki egy játékkal képes volt eljátszani szinte egész nap, de biztosan volt olyan is, aki a több játék ellenére is unatkozott. Az kínzó unatkozást csak akkor tudta leküzdeni, ha volt a társaságában valaki. A játékok mennyisége nincs tehát egyenes arányban azzal, hogy egy gyerkőc mennyire tudja jól lekötni magát akár egyedül is. Ez így volt régebben is, és most is.

Szülőként arra is rá kell vezetni gyermekeinket, hogyan kell egyedül játszani. Büszkén nézünk gyermekünkre, amikor már önállóan ül, mászik, jár. Ettől fogva egyre inkább azt hisszük, hogy kezd az önállóság útjára lépni a kicsi. Ezt még tetézi az is, hogy kíváncsi és nyitott a világ minden dolga felé. Érdeklődve nyúl tárgyak iránt. Egy pici gyermeket leginkább játékok vesznek körül, és a nagyfokú kíváncsiságból arra következtetnénk, hogy akár órákig képes lesz majd a gyerkőc forgatni, nézegetni, nyitogatni a játékokat. A kicsik azonban még nem képesek órákon át elbíbelődni egy játékkal. Akármilyen érdekes, mutatós a tárgy, maximum negyed órára köti le a kicsik figyelmét. A gyakorlott édesanyák azonban jól tudják, hogy az ilyen lopott negyed órák milyen kincset érnek számukra. Ezek azok a kis hézagok, amikor az anya fel tud porszívózni, fel tudja készíteni az ebédet, berakhat egy adag mosnivaló ruhát a gépbe.

Az önálló játék elsajátítása nagyon fontos és hasznos, ugyanis amíg a gyermek egymaga foglalkozik egy tárggyal, addig is fejleszti a függetlenségét, a kreativitását, a magabiztosságát, és a nyelvhasználatát is. Amíg forgatja a játékot, cikáznak a gondolatai, sokszor még beszélnek is játék közben, amely kihat a nyelvi fejlődésére.

Az önálló játékot tehát meg kell tanítani gyermekeink számára, de ahhoz a szülőnek olyan játékba kell a gyermeket bevonni, amiért lelkesedik és érdeklődik a kicsi. Mindegy mi az, de lelje benne örömét a gyerkőc. A másik fontos szempont az, hogy az egyedüli játék teljeséggel biztonságos legyen a gyermekre nézve. Naponta lehet növelni a szülő és a gyermek közötti távolságot, azonban sosem szabad teljesen magára hagyni. Ahogy telnek a napok, egyre inkább hozzászokik a kicsi ahhoz, hogy egyedül játszani jó.

Nem abban a korban élünk már, amikor a kislányoknak csak egy csutkababája, a fiúknak pedig egy fából faragott kardjuk van. A mai gyerekeket túl sok játék veszi körül, amely sokszor nemhogy segítené őket, hanem inkább megzavarja. Legyen szem előtt csak néhány játék, de akár a szülő is irányíthatja, hogy mi az, amivel játsszon. Egyszóval a pici gyerekeket még irányítani kell az önálló játékban. Az is nagyon fontos, hogy a játéknak ez a formája belépjen a napirendbe, és aztán minden nap abban az időszakban hagyjuk a gyermeket egyedül. Csakhogy nincs minden nap kedvünk nekünk sem ugyanahhoz. A gyerekeknek is lehetnek rosszabb napjaik, de hagyjuk meg számukra az önálló játék lehetőségét minden nap.