Nem szabad elbagatellizálni a stressz okozta változásokat, amelyek igenis jelen vannak a szervezetünkben, és csupán a megfelelő alakalomra várnak, hogy előjöjjenek. Könnyedén és sokszor semmibe vesszük a testet-lelket sanyargató érzést, pedig nem kellene, és ennek ékes bizonyítéka a University College London és a Zhejang University közös tanulmánya.

Stressz és szülés

Rengeteg kutatás foglalkozott már a stressz hosszú távú hatásaival, de olyan, amely kifejezetten a szülésre és terhességre gyakorolt hatását vizsgálta, nem született még. A hiánypótló tanulmány pontosan erre világított rá.

A kutatócsoport az találta, hogy azon nők körében, akik húszas éveikben az átlagosnál több stresszes helyzettel néztek szembe, 42 százalékkal nagyobb eséllyel vetéltek el a várandósság első hónapjaiban, mint azok, akik stresszmentesebben éltek.

A stressz, ami magában foglalja a korábbi mentális kihívásokat, például az érzelmi traumákat, a szociális problémákat, a pénzügyi nehézségeket, a házassági vagy szerelmi diszharmóniát, a munkahelyi nyomásból fakadó szorongást, frusztrációt, a sajátmagunkhoz fűződő viszonyt, befolyással van az egész életre. Hiába ér révbe az élet a gyerekszülés tervezése előtt évekkel, a test nem felejt, pontosabban a hormonok és a biokémiai folyamatok egyvelege.

„Míg a kromoszóma rendellenességek a korai vetélés számos esetében tehetők felelőssé, addig a metaanalízis eredménye azt mutatja, hogy a terhesség előtti években és a várandósság alatt is fennálló pszichés stressz magas szintje szintén közre játszik a vetélésben" - mondta Dr. Brenda Todd a tanulmány társszerzője az UCL Pszichológiai Tanszékének vezetője. „A jelen tanulmány egyértelműen bizonyítja, hogy a pszichés terhelés nagymértékben növeli a vetélést, szám szerint 42 százalékkal.”

A kutató szerint sokat segít a vetélés elkerülésében, ha még a gyermektervezés előtt a pár visszatekint a korábbi évekre, az átélt stressz intenzitására és arra törekszik, hogy a várandósság alatt csökkentse annak jelenlétét. Ugyan a korábbi évek biokémiai folyamatai, és a stresszre adott válaszreakció intenzitása azonos marad, viszont odafigyeléssel, és a megfelelő stresszkontrollal csökkenthető a vetélés kockázata.