Amíg egyes gyerekek csak a nyarat és a hosszú szünetet várják, addig vannak olyan diákok, akik felett a félelem uralkodott el. Rettegnek iskolába járni, extrém fokú idegesség jellemzi őket. Ennek oka a szeparációs szorongás lehet, amelynek hátterében állhat a szülőktől, a szeretteitől való elválás félelme.

A hosszú nyári szünet utáni iskolakezdés sok gyermek életében nehéz időszak. Ha pedig a diáknak nehéz, az a szülőre is kihat. Már év elején ott tartanak, hogy a gyermek nem akar iskolába menni. Így kínlódás lehet minden reggel, ám a szülők nagyon sokat segíthetnek abban, hogy a diák átlendüljön ezen a nehéz szakaszon.

Azt, hogy a gyermek nem akar iskolába menni, könnyen okozhatja az attól való rettegés, hogy szüleit el kell hagynia. Egy múltbéli eset, amikor rövidebb vagy hosszabb időre el kellett szülőnek és gyermekének egymástól válnia, újból felszínre kerülhet, ezt akarja elkerülni a gyermek.

A kis nebuló agyában az is megfordulhat, hogy a szülő elhagyja őt, amíg ő az iskolában lesz. Esetleg attól tart, hogyha nincs együtt szüleivel, családjával, baj esik velük, ez váltja ki azt, hogy nem akar iskolába menni, szülei nélkül lenni.

Kistestvér születésével is együtt járhat a féltékenység. A nagyobb, iskolás gyermek irigy fiatalabb testvérére, hogy otthon maradhat anyukájával, amíg neki muszáj iskolába mennie. Haragot, dacot válthat ki ez a fajta érzés.

Ha többször, egyre sűrűbben késnek a szülők, nem érkeznek az iskolába időben, hogy gyermeküket hazavigyék, egyre jobban elveszettnek érzi magát és elbizonytalanodik. Attól tart, hogy egyszer tényleg ott fogják felejteni az iskola kapuja előtt.

A háttérben meghúzódhatnak olyan problémák is, amelyek az iskola falain belül történnek. Ilyen például, hogy az iskolában, az osztályban kiközösítik a diákot, nem jön ki társaival, vagy tanárával, tanáraival.

Szülőként a legfontosabb, hogy észrevegyék a bajt. Fontos gyermekünkbe táplálni azt, hogy bíznak benne és abban is, hogy ezen a problémán túljut. Beszéljenek a tanítóval, tanárral is, hogy tudjon a gyermek érzéseiről. A feltétel nélküli szeretet, az odafigyelés a legcélratörőbb. El kell érni, hogy megbízzon a gyermek a szüleiben, fontos a következetesség, a szavahihetőség. A szülőtől kapott személyes tárgy, amit magával vihet iskolába minden nap, megnyugtathatja a gyermeket. Ha a helyzet nem változik, csak tovább fokozódik, nem szégyen segítséget kérni.