Jump to content

A Húsvét-szigetek kőkobakjai

2016. 06. 21. 19:00

Sokunk rajong a történelemért, közülünk még többen érdeklődnek az ősi civilizációk hátrahagyott tárgyi emlékeiért. Számos ilyen helyet és kultúrát lehetne említeni. Az egyik, amelyik biztosan eszünkbe jut, az a Húsvét-szigeteken található hatalmas kőszobrok.

A Húsvét-szigetek Chile egyik tartománya, amely a Csendes-óceán közepén található vulkanikus sziget. Arról vált híressé, hogy közel kilencszáz darab kőből faragott szobor található rajta. A szobrok java befejezetlen állapotában van, a Rano Raraku hegyből bányászott puha, vulkáni tufából, könnyen alakítható lávából, bazaltból és vulkáni salakból készültek. A javát még a XIII. században faraghatták, a legkésőbb faragott hatalmas kőfej készítési idejét 1650 körüli időre datálták a tudósok.

Rapa Nuiként hívták az őslakosok szigetüket, amely azt jelenti, hogy a világ köldöke. Mégis miért terjedt el az a név hogy Húsvét-szigetek? Azért, mert amikor Jacob Roggeveen holland hajós felfedezte a területet, éppen húsvét vasárnapja volt.

A Húsvét-szigetek az az ember által lakott hely, amely a más emberi településektől a lehető legtávolabb található a világon. A legközelebbi település is több, mint kétezer kilométerre van. A sziget formája majdcsak olyan, mint egy derékszögű háromszög. A 164 négyzetkilométernyi terület már az UNESCO világörökség részét képezi, a Húsvét-szigetek nagyja régészeti park, köszönhetően a hatalmas kőarcoknak.

Amióta felfedezték a szigetet díszítő hatalmas szobrokat, azóta érdekli a tudósokat, hogy kik és miért alkották meg ezeket a kőfejeket. A legelfogadottabb megközelítés az, hogy nagyjából időszámítás szerint 300 táján polinéz származású emberek érkeztek a szigetre, akik le is telepedtek ott. Alkalmazkodva az új terület természeti adottságaihoz, annak kihasználásával alakították ki saját életformájukat, közösségüket, civilizációjukat.

A kőszobrairól elhíresült sziget alkotásai moaiknak nevezik. A tudósokat és a laikusokat is foglalkoztatja, hogy miért állították fel a hatalmas szobrokat, és talán még nagyobb kérdés az, hogy ezt hogyan tették meg a sziget lakói minden modern technika nélkül. Nagy valószínűséggel az elhunyt őseiknek akartak így emléket állítani a polinéz lakosok. A legtöbb szobor a kőbányától igencsak messze van. Valószínűleg a szigeten található fákat használták fel a szobrok helyére viteléhez és felállításukhoz, amelyeket végleg kis is irtottak a szigetről. Ez is hozzájárulhatott a sziget elnéptelenedéséhez. Nagyjából 400 kőszobor a kőbányában maradt. Amelyiket egykor helyére raktak, azt később lerombolták, eldöntötték. Elképzelhető, hogy amikor rájöttek az ott élők, hogy a sziget túlnépesedett, és nem tudja az eltartani az ott élőket, a szobrok ellen fordultak dühükben, kétségbeesésükben. Ásatásokkal igazolták, hogy a szobrok nem csak kőfejek, hanem testük is van. Lehet, hogy egykoron a test is látszódott, de az idő elteltével a szobrok belesüppedtek a talajba.

Vajon így sétáltak a helyükre a hatalmas szobrok?

(Forrás: 7wondersoftheworld.biz, imaginaisladepascua.com/képek; youtube.com/videó)