A boszorkányüldözést és az inkvizíciót általában a középkorra datálja mindenki, csakhogy már a XIII. században is kialakult az inkvizíció, viszont akkor nem a boszorkányokra, hanem az eretnekekre irányult. Akkoriban nem rendszeresen működött, nem volt központilag irányítva, és a későbbiekben még kevesebb szerepet kapott.

A XV. században újult meg az inkvizíció, amely az aragóniai és a kasztíliai királyságból indult, hiszen az új, meghódított területeken más vallású emberek is éltek. Ugyan hamar áttértek, mégis az uralkodókban működött a félelem, hogy a vallási közösséget rontani fogják más szokásaikkal. Emiatt aztán inkvizítorok nyomoztak gyanús elemek után. Az újkori inkvizíció sokkal hatékonyabb volt és bíróságok, valamint az ezeket felügyelő Suprema jött létre. A Suprema úgy működött, mint egy mostani minisztérium, azonban önálló intézménnyé lett, így nem tartozott számadással sehova.

A spanyol inkvizíció a XV. század közepe után, 1478-ban alakult ki, amely független volt a római egyháztól. Üldözték a keresztényeket, a moriszkókat, vagyis az áttért muszlimokat és a zsidókat is. Ebben az időszakban boszorkányperek nem voltak jellemzőek. A portugálok a spanyol mintát követve alakították ki saját inkvizíciójukat 1536-ban. A római inkvizíció 1542-ben jött létre az itáliai protestánsok ellen. Központi szervezetté vált. Egy idő után elfogytak azok, akik tagadták a protestáns vallást, így más kellett keresni. Hamar elterelődött a figyelem azok irányába, akik valamilyen misztikus, mágikus tevékenységet műveltek. Elkezdődött a boszorkányok elleni kutatás, csakhogy olykor ilyen gyanúba keveredtek a tudósok is, hiszen olyan könyvek birtokában voltak, amelyeket csak nagyon kevesen értettek. Az inkvizíció figyelt a káromkodásra, a babonákra, tiltott könyvek birtoklására, szektákban való részvételre. Általánosságban véve elmondható, hogy egyik inkvizíció célpontja sem kimondottan a boszorkányok voltak. Az egyház babonának, eretnekségnek vélte, olykor ostobaságnak a boszorkányok létét. Törvénykönyvekben is rögzítették a középkorban, hogy márpedig boszorkányok nincsenek.

Csakhogy a népi hiedelemben aktívan élt a boszorkányok körüli misztérium, majd a XV. században megváltozott az egyház hozzáállása is a boszikhoz, elismerte létezésüket. Ha pedig léteznek, és eretnekségnek nyilvánították, akkor indulhat a hajtóvadászat ellenük. A népi hiedelemből boszorkányvádak, perek és üldözések alakultak ki.

(Kép forrása: theguardian.com)