A fekete madarakat sokan nem kedvelik, és ennek oka általában leginkább csak annyi, hogy fekete tollazattal vannak megáldva. A varjak majdcsak mindenhol megélnek bolygónkon, kivéve Dél- és Közép-Amerikát, valamint Új-Zélandot és néhány szigetet az óceánon.

A fekete madarat misztérium övezi, legyen az bármelyik tagja a varjú nemzetségnek. Hét faját és sok alfaját különböztetik meg. Amelyik nálunk szokott lenni, az a vetési varjú, de nem összekeverendő a feketevarjúval. A varjak ismertek hatalmas intelligenciájukról. Ha éveken át, fiatal koruktól kezdve fogságban nevelik, akkor nemcsak megszelídülnek, de képesek megtanulni a beszédet, valamint különböző logikai feladatokat is megoldanak. Azon túl, hogy gyorsan sajátítanak el bármit, még előre meg tudják tervezni cselekedeteiket, valamint eszközt is használnak ahhoz, hogy a finom falatot megszerezzék. Habár ennyire okosak, és ezekkel a tulajdonságokkal könnyen lehetne a papagájokhoz is hasonlítani őket, de a papagájokkal ellentétben a varjak egyáltalán nem alkalmasak háziállatnak. Rabló és öldöklő hajlamuk miatt egyáltalán nem válnának be, mint kis kedvencek, valamint igencsak kártékonyak is. A vetési varjú táplálékának nagy részét az állati eredetű élelem jelenti, így veszélyben vannak a rovarok, a fészekben megbúvó tojások is. A mezőgazdaság megművelt földfelületei arra alkalmasak, hogy gyorsabban megtalálják a táplálékot. A nevük is innen ered.

Amikor késő ősszel, vagy a téli hónapokban feltűnnek nagy seregekben a varjak, akkor igazán arról van szó, hogy a fekete sereg épp nálunk telel. Északkeletről húzódnak felénk. Számuk attól függ, hogy tőlünk keletre milyen a tél. Van azonban hazánkban is költő állomány, ezek azok a madarak, amelyek egész évben állandó vendégeink.

Az intelligens, fekete madarat vészjóslónak tartják. Ahogyan a holló, úgy a varjú is az isten hírnöke a mitológiában. Összekötik a varjak jelenlétét a kezdettel, a hosszú élettel, a halállal, túlvilággal. A varjút okossága, ravaszsága miatt sokszor negatívan ítélik meg. Kínában egyenesen a gonoszságot és a rosszindulatot megtestesítő lény, a zsidók szerint pedig a halál madara. Japánban ezek a madarak az istenek hírvivői, a keresztényeknél pedig egyenesen a Sátánt képviselik.

A varjak köré számos misztikus történet fonódott. Az ókori Rómában jövendölésre használták fel ezeket a madarakat. A varjak csapata nem jelentett jót, harcra, katasztrófára hívta fel a figyelmet. Amelyik ház felett varjú körözött, ott haláleset történt, vagy legalábbis nem lehetett sok jóra számítani. Az angolok azonban úgy vélték, hogy egy varjútetem látványa az igenis nagy szerencsét jelent.

Habár pusztítja a termőföldek kártevőit, mégsem szeretik jelenlétüket a gazdák, mert a ház körül élő állatok között, valamint az apróbb termetű vadakban kárt tehet. Az ember azonban ugyanúgy árt a varjaknak azzal, hogy az egereknek kitett mérgezett gabonát is elfogyasztják.