Nagyvárosokban az autóval való közlekedés idegeskedésbe fulladhat. Az útlezárások, az elterelések, a balesetek és a dugók mellett azzal is számolni kell, hogy nehéz parkolni. Szabad parkolót találni is nehéz, és magát a parkolási technikát is tökéletesre szükséges fejleszteni ahhoz, hogy ne karcoljuk meg a szomszéd autót, de ki is tudjunk szállni a sajátunkból.

Azzal is számolni kell, hogy a parkolás nem ingyenes. Nem a kedvenc szolgáltatóink a parkolási társaságok, hiszen az az érzésünk, hogy semmit nem nyújtanak azért, amiért fizetünk. Nem védik az autóinkat, csak a pénzt gyűjtik be azért, hogy hosszabb vagy rövidebb időre autónkkal megállhassunk. Nem véletlenül azonban a létezésük. Ennek köszönhetően nem állnak le olyan roncsokkal az utak szélén, amelyeket aztán hosszú időre ott hagynak. Máskülönben hetekig, vagy akár hónapokig kerülgethetnénk a lerobbant, magára hagyott járműveket nehezítve mások közlekedését.

Mint majdnem mindenért, a nagyvárosokban a parkolásért is fizetni kell. Természetesen nagyon nem tetszik ez nekünk, ezért is igyekeznek annyian megúszni ezt a részét. Vannak, akik a szerencsére bízzák magukat. Megállnak a fizetős parkolóban, és minél hamarabb megpróbálják elintézni a környéken a dolgukat. Abban bíznak, hogy nem pont abban az időben jár arra az ellenőr. Mások olyan szolgáltatók parkolóját használják ki, amely ingyenes, habár semmilyen elintézni valójuk nincs az adott intézetnél. Az is előfordul, hogy bedobjuk az automatába a pénzt és jegyet is kapunk, csakhogy a cédulát valami miatt elfelejtettük kirakni. Ha az ablakon találjuk a kis csomagot, de be tudjuk bizonyítani, hogy volt arra az időpontra jegyünk, elengedik a bírságot. Olyan is előfordulhat, hogy annyira gyorsan akarunk valamit elintézni, hogy szó szerint, minden sumákolás nélkül elfelejtünk jegyet venni. Ha éppen akkor látjuk autónk mellett az ellenőrt büntetni, ám attól számított öt percen belül megvesszük a jegyet és bemutatjuk, szintén elengedik a bírságot.

Vannak az ember életében váratlan, életveszélyes helyzetek, amikor az első gondolatunk nem épp a parkoló cédula megváltása, hanem a súlyos helyzetet megoldásán jár. Az autóhoz menet vesszük csak észre, hogy megbüntettek. Jogos, hiszen nem váltottunk jegyet, de ha arról írásban beszámolunk, őszintén leírjuk, hogy mi volt az oka annak, hogy nem fizettünk, akár meg is szánhatnak minket a társaság dolgozói, akik éppúgy érző emberek, mint mi.