A legtöbb nő fegyvere a beszéd. Egyáltalán nem szeretjük beismerni, ha tévedünk. Ezt kivédve inkább magyarázkodásba kezdünk, egészen addig próbáljuk, míg a másik fél – legtöbb esetben a férfi – bocsánatot nem kér.

Hiába írunk bevásárló listát, valami miatt általában több mindent megvásárolunk, mint amire szükségünk van. Ráadásul a pénztárcánkban lévő pénzt rövid idő alatt képesek vagyunk elkölteni.

Bármennyi pénzt áldozunk a ruházkodásra, mégis nagyon sokszor kap el minket az érzés, hogy nincs semmi normális ruhánk, amelyet magunkra tudnánk húzni. Nagyjából pont ugyanezt érezzük táskáinkkal is, amiből természetesen egy raklapnyi van, de mégsem igazán jó semelyik, mert vagy a színe, vagy a nagysága, vagy a zsebeinek száma és eloszlása nem megfelelő. Egy-egy darabtól komolyan elmehet a kedvünk akkor, amikor a táskából szeretnénk előhorgászni valami nagyon fontos dolgot, csakhogy nagysága és a táskában tárolt „hasznosságok” miatt nem találjuk. Igazán nagy méreg.

Nem értünk az autókhoz, viszont számos olyan lehetőséget látunk ezekben a járgányokban, amelyet a férfiak nem. A csomagtartó ideális rakodótér, amely hasonlatosan egy nő táskához, minden „hasznossal” meg lehet pakolni. A kalaptartón elférnek a gyerekek plüssei, játékai, a tükrök sminkelésre, a hátsó ülés is számos táska, szatyor elhelyezésére alkalmas tér.

Mi nők leginkább csak használjuk az autót, ezért nagyon meg tudunk lepődni, ha az üzemanyag fogytán van. Sokan közülünk híresen rosszul tolat.

A nők térérzékelése nem olyan kifinomult, mint a férfiaké. Nem kell még csak volán mögé sem ülnünk ahhoz, hogy ne tudjuk, hogy merre járunk, merről jöttünk.

Mi nők, még akkor is képesek vagyunk átöltözni és parfümözni magunkat, ha a szomszédos boltba ugrunk le, vagy a szemetet visszük ki. Sosem lehet tudni, hogy milyen forgatócsoport dolgozik arra, vagy kivel futunk össze.

A nők leginkább a családról és öltözködésről, divatról képesek beszélgetni, amely csupa olyan téma, amely a férfiakat nem igazán érdekel. Ránk alapjában véve jellemzőbb, hogy minden erőfeszítés nélkül képesek vagyunk beszélni. A hallásunk is jobb, mint a férfiaké.

Habár védtelennek, gyengébbnek tűnünk, mint a férfiak, önállóan is képesek vagyunk az életre, a fennmaradásra.