Jump to content

Generációs különbségek

2016. 02. 15. 19:00

Hányszor hallottuk nagyszüleinktől és szüleinktől is, hogy bezzeg az ő idejükben mi és hogyan volt. Mi pedig vagy csendben tűrtük lesütött szemekkel azt, amit a fejünkhöz dobáltak szavak formájában, esetleg hangot is adtuk annak, hogy már más idők járnak. Nem maradhatunk az őskorban.

Szüleink idejében, és jóval korábban is szokás volt, hogy több generáció élt egymással. Ha pedig nem is laktak egy fedél alatt, de akkor is szoros kapcsolatot ápoltak a felmenőikkel. A nagyszülők, dédszülők elkényeztették, rendre utasították a dédunokákat, unokákat, akik pedig tisztelettel elfogadták az idősek fegyelmezését, tanácsait.

Természetesen a világ változik, ami mindenre hatással van, így a benne élő emberekre is. A jobb élet reményében, a több lehetőséget és pénzt kecsegtető munkahelyek olykor szétnyirbálják a családokat. Sokan próbáltak szerencsét külföldön, vagy nagyobb városokban. Sok gyermeket bíztak a szülők a nagyszülők gondjaira, hogy amíg a pénzkereséssel foglalkoznak külföldi munkájuk során, a gyermek felügyelete biztosítva maradjon. És persze sok idős maradt magára, mert a gyerekek és az unokák más vidékre költöztek az adódó lehetőség miatt. Még akkor is, ha a hozzátartozói Magyarországon belül maradtak, de olykor több száz kilométer választhatja el őket egymástól. Az idős ember lényegében magára marad.

A szerencsések azok, akikkel ha nem is élnek együtt a nagyszülők, de mégis az egyetlen és igazán nagy segítséget nyújtják mindenben. Amikor beteg a gyermek, nem lehet közösségbe vinni, de a szülőknek státuszuk és a pénz miatt is fontos munkába menni, akkor eszmélnek rá, hogy mennyire szerencsések, számíthatnak az önzetlen segítségre. Olykor azonban ez a hála egyáltalán nem mutatkozik meg az unokák részéről. Főleg a kamaszkor csaphatja ki a biztosítékot. Ilyenkor a legfeltűnőbb a generációs szakadék. Ennek azonban több oka is lehet. Folyamatosan változnak a társadalmi körülmények, emellett pedig a kultúrán belüli alakulások is rányomhatják a bélyegét a szakadék mélyülésére. Pedig ez a generációk között fellépő eltérés mindig is jelen volt, csak nem volt ennyire tátongó szakadék közöttük. Az, hogy a gyermek kapcsolata milyen a nagyszülőkkel, nagyban befolyásolja az, hogy mennyire kötődik egymáshoz az unoka és a nagyszülő. Ez éppen olyan, mint a szülő és a gyermek kapcsolata. Nem elég beszállni valamikor, ott kell lenni a kezdetek kezdetén. És persze az is nagy hatással van a gyermek nagyszülő felé mutatott tiszteletére, szeretetére, hogy a szülők milyen kapcsolatot ápolnak saját felmenőikkel. A jó, kellemes hangulatú családi légkör, a sok együtt töltött idő valószínűleg mély unoka-nagyszülő kapcsolatot eredményez. A nagyszülők örülnek, ha unokájukkal foglalkozhatnak, és a gyermek is imádattal fordul nagyszülei felé. Ha ebbe a rendszerben szülői vagy nagyszülői hiba lép fel, biztosan meg lesz az eredménye.

Egyre későbbre tolódik a gyermekvállalás, így a nagyszülők már igen korosak is lehetnek, mire az unoka megérkezik, ha egyáltalán megélik.

(Forrás: varsitybranding.com/kép)