Hosszú betegség után hunyt el a mexikói Margarita Suarez, aki igazi állatbarátként gondoskodott a körülőtte élő nehéz sorsú állatokról. A környéken melegszívű, derék asszonynak ismerték, aki kora reggel felkelt minden áldott nap, hogy enni adjon a küszöbén megjelenő árva macskáknak és kóbor kutyáknak, ha pedig sétálni ment, mindig vitt magával egy zacskó élelmet, hogy út közben is megetethesse a rászoruló ebeket.
Jó tettét meg is hálálták az állatok.
Margarita családja igencsak meghökkent, amikor az asszony temetésén hirtelen megjelent egy csapat kutya, akiket a temető dolgozói korábban sohasem láttak. Miután rájöttek, hogy a kóbor kutyák tiszetletüket akarják tenni az asszony koporsójánál, beengedték a ravatalozóba őket, ahol békésen lehevertek a koporsóhoz közel, és csak akkor hagyták el az asszony melletti őrhelyüket, amikor elvitték a hamvasztóba.
Az asszony lányát nagyon meghatotta a jelenet, biztosra veszi, hogy az állatok azért jöttek el, hogy végső búcsút vegyenek attól az embertől, aki életében oly jó volt hozzájuk.
