Ha egy szállodai szobába szállunk meg, elvárjuk, hogy ha nem is luxuskörülmény vesz körbe (mert azt megfizetni sem tudnánk), de a tisztaság alapfeltétel legyen. Az ember a másik emberről azt feltételezi, hogy igényes magára és környezetére is. Ez is alapkövetelmény lenne, de valójában sokszor találkozunk ennek ellenkezőjével is.

Akadnak az ember életében olyan időszakok, amelyeket csak átvészelni akarjuk. Elfogyhat az erő és a kedv, hogy mindent kézben tartsunk. Annyira belefásulhatunk ebbe az állapotba, hogy elveszíthetjük az irányítást külsőnk és környezetünk rendezettsége felett. A helyzet normalizálásához is ugyanígy ránk van szükség, meg egy pontra, hogy ezt az állapotot megunjuk.

A környezetünk nemcsak akkor talál minket igénytelennek, ha az otthonunkban sorakoznak a kivitelre szánt tele szemeteszsákok, vagy ha mindenfelé rakásban állnak a használaton kívüli eszközök, ruhák, kosz és hulladék vesz körül. Igénytelenségről tanúskodik az is, ha ruháinkat többszöri használat után sem mossuk ki, ha nem mosogatunk el étkezés után és csordultig megtelt mosatlan étkészlettel a konyha, a mosdókagylóra rárakódott koszréteg elszínezi azt, és még lehetne sorolni. Mi magunk sem csak akkor vagyunk igénytelenek, ha leizzadtunk, koszos a körmünk. Elég a zsírosabb haj, festett haj esetében a lenövés, a sáros cipő, vagy ha a melltartó pántja kilóg egy ruha alól, nagyon eltérő színű a ruhától. Márpedig vannak rosszabb időszakaink, de elég csak kevésbé szerencsés nap, és emberek úgy ítélhetnek meg minket a látottak alapján, hogy igénytelenek vagyunk. A külsőségek annyira fontosak manapság, hogy legtöbben kényesen figyelünk minden részletre. Ez a feszített magunkra figyelés, a külvilágnak való állandó megfelelés nehéz lehet. Persze hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi magunk akarjuk minden egyes nap azt, hogy órákat töltsünk a sminktükör előtt, valójában ez elvárás, vagy még inkább a megfelelni akarás. Akármennyire is igényesek vagyunk, bizonyára már mindannyian éreztük úgy, hogy semmi, de semmi kedvünk kicicomázni magunkat. Olykor kimondottan jól esik kinyúlt pólóban lenni, meg sem fésülködni. Télen, és ha nincs kiért, talán még a hónaljunkat, lábunkat és bikini vonalunkat is ritkábban szabadítjuk meg a szőrtől. Természetesen aztán gőzerővel leborotváljuk, mert talán még el is szégyelljük magunkat igénytelenségünktől.

Mások számára elég annyi is, hogy igénytelenségünkről tanúskodjunk, ha nem megfelelő ruhaméretet húzunk magunkra. Ha pedig az öltözék még csak színben sem passzol bőrünk, hajunk tónusához, az már több a soknál. Azonban fokozhatjuk a látványt azzal, ha az öltözékkel nem harmonizáló cipőt húzunk lábunkra. A lenőtt műköröm, lepattogott körömlakk arról tanúskodik, hogy valamikor időt és energiát fektettünk kezünk ápoltságára, de az már a múlté. Kevesebb ideig kellett volna babrálni a tükör előtt akkor, amikor az igénytelenül sok sminket kentük magukra. A frizurád nem a trendnek megfelelő? Igénytelen.

Csoda, ha belefáradunk olykor igényesnek lenni? Márpedig vannak napok, amikor semmi sem stimmel. Igyekezetünk ellenére is sáros lesz a cipő, leizzadunk már kora reggel. Igénytelen.