Jump to content

Sütjük, feldobjuk, tekerjük

2016. 02. 11. 19:00

Van egy ételünk, amelyet a családok apraja és nagyja kedvel azért is, mert mindenhol szereplő étel, és mert alapanyait tekintve nem sok minden kell hozzá. Annyiféleképp el lehet készíteni, ahogyan csak akarjuk. Szeretjük édesen, szeretjük zöldségesen, szeretjük rétegesen, egyszóval mindenhogyan.

Melyik az az étel, amelyre rögtön rávágod, hogy minden család elkészíti, sütni kell, tölteni és feltekerni? Valószínűleg azonnal tudod a választ, hogy ez nem más, mint a palacsinta. Talán nem is sok olyan ember él hazánkban, aki ne szeretné. Évezredek óta létezik ez az étel. Ennek oka valószínűleg az, hogy alapanyagait tekintve nem sok minden kell hozzá, hiszen alapváltozatához egykor csak vizet, lisztet használtak. Mivel több ezer évvel ezelőtt nem volt palacsintasütő, ezért kövön sütötték meg ezt a lepényszerűséget. A kenyér szerepét is betöltötte, így aztán igazán nagy népszerűségre tett szert, hiszen a kenyér most is szerepel étrendünkben. Nem volt ez másképp korábban sem.

A rómaiak már meg is töltötték. A katonák élelmezésében nagy szerepe volt a palacsintának, hiszen zöldséggel, hússal, más finomsággal teletömték és tartalmas, laktató, egészséges lakomát tettek a légiósok elé. A rómaiak sorra hódítottak, így vitték magukkal palacsintás hagyományaikat is, amely elterjedt egész Európában. A rómaiak lepénynek nevezték, vagyis a latin placenta névvel illeték a vékony tésztát. Innen került a magyar nyelvbe is a palacsinta kifejezés. Előfordult, hogy kő helyett pajzsot használtak a lepény kisütéséhez a római katonák.

A XV. században már meg is említették a palacsintát, az alap tésztareceptet vázolták fel. Egy XVI. századi receptkönyvben pedig már magyarul részletezték a palacsintakészítés tudományát. Az erdélyi fejedelem udvarában ekkor magyar volt a főszakács, így maradt ránk ez a leírás is.

Hamvazószerdától negyven napos böjt vette kezdetét. Addig azonban szokás volt, hogy minden olyan ételt el kellett fogyasztani, amelyet a böjt ideje alatt tilos. Húshagyókeddig tehát fel kellett élni az éléskamra tartalékait is. Nem véletlenül február 9-e a palacsinta világnapja. Az egész világon elterjedt ennek a vékony lepénynek az elkészítése. Őseink csak vizet és lisztet használtak a palacsinta elkészítéséhez, számunkra pedig már a tojás is alapanyaga a vékony tésztának. A húsvét előtti böjti időszakot megelőzően felhasználták az összes tojást, lisztet és cukrot is, ami még raktározva volt, és ebből készítettek ízletes palacsintát. A böjtölés ideje alatt ugyanis az ilyen finomság is tiltott volt. A világ konyhaművészete számára is ismert a Gundel palacsinta, valamint a hortobágyi húsos palacsinta, de ezt a finomságot lényegében azzal tölthetjük meg, amivel csak akarjuk. Lehet vega, zöldséges, rakhatunk bele húst, feltekerhetjük lekvárral, túróval, kakaóval, de egymásra rétegezve torta is készíthető belőle.

(Forrás: blog.americansoda.co.uk/kép)