A kutatások szerint minden ötödik ember szuperérzékeny, így a gyerekek között is vannak ilyenek. Mit is jelent ez? Van a környezetedben olyan gyermek, aki szeret a társaság elől elvonulni, jobban szeret egyedül lenni, emellett félénk. Ezek egyszerű emberi tulajdonságok, amelyeket ráadásul még a magabiztos emberek is tanúsíthatnak bizonyos helyzetekben, de kétségtelen, hogy vannak, akik érzékenyebben reagálnak bizonyos helyzetekre, máshogy is közelítenek ezért számos dologhoz.

Mind mások vagyunk. Ez a jó ebben, hogy különbözünk, és ezt tiszteletben is kell tartani. Már gyermekkorban mutatnak olyan adottságokat a gyerekek, amelyek később, felnőtt korukban is jellemző lehet rájuk. Vannak azok a gyerekek, aki a közösségben is inkább mintha a megfigyelő pozíciót választanák. Lassan pásztáznak, bárhol vannak, alaposan megfigyelnek mindent. Nem szeretnek a közösség sűrűjében lenni, inkább egyedül vannak. Kicsit nyafkább, hamar fel lehet mérgeli őket, és ennek megfelelően olyan címkével illetik, mint nyávogós, túl érzékeny és félénk.

Ismertek olyan gyerekeket, akik inkább kivágták a címkét a ruha nyakából, csak mert annyira idegesítette? És olyat, aki emiatt folyton kérlelte a szüleit, ha pedig nem reagáltak a kérésére, akkor hisztibe torkollott a produkció? Olyat is láttál már, aki mindig a maximumra törekedett mindenben?

A szuperérzékeny gyerekek jellemzői, hogy szeretnek olyan környezetben lenni, ahol egyedül, csendben elvonulhatnak. A szuperérzékeny gyerkőcök gyorsan megérzik és átveszik más érzelmeit. Jellemzően jobban működik jobb agyféltekéjük, így kreatívabbak is. Nem szeretik az erős zajokat, tartózkodnak a durva dolgoktól. Nem jól viselik a versenyhelyzetet sem, és teljesítményük nyomás hatására bizonytalanná válhat. A szuperérzékeny gyerekek sokkal inkább felveszik és reagálnak a külső ingerekre, ezáltal azonban lehetőségük van arra, hogy ahogy nőnek és érnek a saját képességeiket, tehetségüket is könnyebben a felszínre hozhassák. Sokszor éppen emiatt kreatívak, produktívak. A szuperérzékeny személyek (gyerekek és felnőttek) sokkal finomabb szűrőn keresztül engedik át a világot. Mivel több mindent érzékelnek, több információt kell feldolgozniuk, ettől ingerlékenyebbé, feszültebbé válnak.

A szuperérzékeny gyermeket nem szabad átgyúrni mássá, mint ami. Azt, ami a gyermek valójában, nem szabad elnyomni, mert felnőtt korában szorongást válthat ki. Ha megfelelő szülői hátteret kapnak ezek a gyerekek, akkor tehetségük, kreatívságuk a felszínre tör és rájöhetnek, valamint előnyükre kovácsolhatják saját különlegességüket.