Egyáltalán nem mindenki veszi azt problémának, hogy gyermeke vele, velük alszik. Az önzetlen szeretet, a kötődés egyik kifejeződésének veszik. Kifejezetten imádják hallgatni gyermekük szuszogását, és mivel már ez a kezdetektől így van, nem is igazán tudják elképzelni azt a létformát, hogy gyermeke saját ágyában, saját szobájában aludjon.
Ahol külön szoba van a gyermek részére berendezve, általában arra törekszenek a szülők, hogy átszokassák gyermeküket a felnőttek ágyából a saját ágyába, még ha olykor közéjük is keveredik a gyermek.
Ahány ház, annyi szokás és annyi elv él a családokban a baba elhelyezésével kapcsolatosan. Az a legjellemzőbb, hogy a születés után, a kórházból hazaérkezve a szüleivel egy szobában készítik el a baba helyét. Nem ritka az sem, hogy ha van a csecsemőnek kiságya, akkor is a felnőttek között köt ki, hiszen az éjszakai szoptatást így könnyű megoldani. Igaz, hogy a másik fél felébredhet, de meg sem kell mozdulni az ágyból. A külön szobában alvó baba éjszakai etetése, a vele való foglalkozás sokkal csendesebben zajlik, így a többiek nyugodt pihenése biztosabb. Az sem ritka azonban, hogy az apa szorul ki a szobából. Ha nagyon szerencsés a nő, akkor olyan párja van, hogy ebben is kiveszi a részét. A szoptatás így is a nőre hárul, de számos apró odafigyeléssel megkönnyítheti a férfi a nő életét.
Fontos, hogy az édesanya meg tudjon maradni anya és feleség szerepében is egyzerre, a lehető legkevésbé billenjen ki egyikből és váltson csak a másik szerepbe. Főleg első gyermekes szülőknél veszíthet az egyensúly. Az új szerep, az anyaság, a maximális odafordulás a baba felé megcsappantja az érdeklődést a másik fél irányába. Egy éves korig teljesen ésszerű, ha a baba az édesanya közelében van, hiszen számolni kell a négyóránkénti szoptatással, etetéssel, pelenkacserével, az esetleges bukással, ruhacserével. Csupa olyan mozzanatok, amelyek a másik félt felébreszthetik. Ez egy átmeneti időszak, amelyet egy éves kor környékén már meg lehet úgy oldani, hogy átviszik a kicsit a másik szobába és nyitott ajtónál, babaőrző berendezéssel biztos meghallják, ha a baba jelez.
Meg kell tanítani külön aludni a gyermekeket, hiszen mindenki alvása nyugodtabb úgy, ha a saját helyén alszanak. Vegyük körbe az ágyában a kedvenc figuráival, ha az ágyneműje is neki tetsző, akkor szívesebben fog saját ágyában időzni. Az nem baj, ha esténként, vagy reggelenként kis időt közösen tölt szülei ágyában, akár heti egyszer aludhat is a szülőkkel a gyermek. A szeparációs félelem ilyenkor teljesen általános, hogy jelentkezik. Meg kell tanítani arra is a gyermeket, hogy álmainak, képzeleteinek szüleményei azok a teremtmények, amelyekre hivatkozik, hogy fél. Az egyáltalán nem megoldás, ha minden ilyen alkalommal magukhoz viszik a szülői ágyba a gyermeket. Sokkal inkább a szülőnek kell a szobába menni, megnyugtatni, segíteni a gyermeket a visszaalvásban.
