Jump to content

Rossz szokás vagy lelki baj jele?

2016. 03. 11. 18:00

Szülőként célunk, hogy gyermekeinket boldogságban, szeretetben tudjuk felnevelni. Lehetőségeink szerint szeretnénk mindent megadni azért, hogy egészséges felnőttet tudjunk majd útjára bocsátani.

Ám amikor azt tapasztalja a szülő, hogy gyermeke rágcsálja, vagy csavargatja a haját, rágja a körmét, akkor elkezd motoszkálni benne, hogy valami nem stimmel gyermekével. Miért csinálja ezt? Valami bántja? Baj van azzal, akit annyira óvni szeretnénk mindentől? Hogyan tudnánk segíteni neki?

Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermekeiknek, és ehhez igyekeznek is minden tőlük telhetőt megtenni, mégis azzal találhatják szembe magukat, hogy a gyermek olyan belső feszültséget él át, amelyet úgy igyekszik csökkenteni, hogy rágja a körmét. Persze vannak olyan szülők, akik legyintenek erre a problémára és úgy vannak vele, hogy amilyen hirtelen rákapott gyermeke a körömrágásra, ugyanúgy le is fog arról szokni. Különösebb figyelmet nem szentelnek ennek a problémának. A körömrágás azonban nem jelentőséggel bír. Nem csak esztétikailag nyújt csúnya látványt, nem csak rossz szokás, hanem lelki bajokra utalhat. A rossz szokás pedig bárhol megismétlődhet, társai között is, amelyet egymástól eltanulhatnak, szokássá válhat.

A körömrágást a szorongás válthatja ki, amelyet egy film, mese, rémálom, konfliktusok, stresszes helyzet is fokozhatja. A szülő egy idő után biztosan észreveszi a körömrágást, már csak abból is, hogy feltűnően rég volt körömvágás, de a gyermek körme rövid. Semmiképp nem jó reakció az, ha a gyermeket leszidja a felnőtt, kiabál vele a körömrágás felismerésekor. Beszélni szükséges a problémáról. Oldani kell a gyermekben a feszültséget, amelyet a szeretetteljes közelséggel nagyban javítható. Ezek a félelmek a gyermekben olyanok lehetnek, mint a szülő elveszítése, az attól való félelem, hogy szülei nem szeretik, nem elégedettek vele.

A legjobb, amit a szülő tehet, amint észrevette, hogy gyermeke rágja a körmét az, hogy kifejezi szeretetét gyermeke felé, átöleli, megöleli, tudomására adja önzetlen szeretetét. A gyermek éppen azért rágja a körmét, mert a belső feszültségtől ilyen formán kíván megszabadulni, ennek a tevékenységnek ugyanis nyugtató hatása van. Ha rászól a felnőtt, ezzel csak fokozódhat benne a feszültség. Biztosítani kell arról, hogy a szülő szereti a gyermekét, és azt is megengedi, hogy gyermeke viszont szeresse őket.

Néhány technikai megoldás bevetése is segíthet. Az egyenetlen körmöt reszeljük simára, ragasszunk a gyermek körmére vicces matricákat, hogy abban ne akarjon kárt tenni a körömrágással. Léteznek keserű testápolók, körömlakkok, de azok használata a lelki bajokat egyáltalán nem szüntetik meg. Nem azonnali megszűnésre kell számítani, de leszokatható a gyermek körmeinek rágcsálásáról.

(Forrás: idkaist2015.com/kép)