A tiszta lap, a tabula rasa már Arisztotelész könyvében szerepelt, majd a későbbi iskolák gondolkodói továbbfejlesztették az elméletet. A tézis szerint egy újszülött csecsemőnek nincs semmilyen szellemi tartalma, nincs semmilyen veleszületett adottsága, hanem azt élete során tapasztalással, észleléssel, tanulással szerzi meg. A tabula rasa elméletével nem minden tudós értett és ért egyet, ugyanis a korszerű technika sokat segít az agy működésének feltérképezésében. Ma már tudják, hogy valóban vannak olyan közös reakciók, amelyekre neveléstől, tapasztalásoktól függetlenül is ugyanúgy reagálnak emberek. Kutatások eredményeként igazolták, hogy a genetikának is nagy szerepe van egyes személyiségjegyek meglétében. A tiszta lappal indító gyerekek mégis tudnak rasszista kifejezésekkel bántani, megbántani másikat. Miért és honnan ered ez?

A gyerekek közvetlenek és őszinték. Nem alakult ki még bennük számos félelem, emiatt sokkal elfogadóbbak is a valamiben különböző emberekkel szemben. A szülőktől, felnőttektől látott minta ez esetben is kimagasló szereppel bír. Az elfogadó magatartás a legfontosabb. Ám a gyerekek roppant őszinték, és még kíváncsibbak. Ahogy a tudatuk kezd kinyílni, úgy szeretnének mindent magukba szívni. Számtalan kérdés motoszkál agyukban, amelyekre a felnőttektől várják a választ. Olykor kellemetlen, kényelmetlen kérdésbe is belekezdhetnek, ilyen a sajátjától eltérő bőrszín is. Felnőttként ügyesen és frappánsan kell erre reagálnunk. A kicsik arra a társalgásra is figyelnek, amelyek a közelükben, két vagy több felnőtt között zajlik. Még a suttogót szavaknak is súlya lehet. Ha előítéletes, általánosító szavakkal illetnek másokat, azt a gyermek eltanulja, sőt mi több kellő időben alkalmazza is, amellyel fájdalmat okozhat másnak.

A gyermekek nyitottak a világra, éppen ezért mutassuk meg nekik, hogy a világ színes, de az emberiség éppúgy. Népek közötti különbségek ismerete mellett nem érheti váratlanul az emberek közötti különbség felismerése.

A fajbeli különbségek felismerésével együtt járhat a kirekesztés. Az ilyen gyermek élete fájdalmasan nehéz lehet, ezért a szülőknek, felnőtteknek kell észrevenni a csúfolódást, a bántást, és még időben kezelni. Ha saját gyermekünk a kirekesztő, akkor úgy kell elbeszélgetni vele, hogy elgondolkozzon tettén. Minden szülő félti gyermekét, de arra is meg kell tanítani őket, hogyan védekezzenek, hogyan álljanak ki saját magukért.

Vizsgálatokkal bebizonyították, hogy a faji előítélet alapja a szociális félelem. Azaz nem velünk született, hanem a nevelés hatása. A felnőttek, a szülők nevelése táplálja bele a gyermekbe a más fajhoz való viszonyulást.