Nem kell hallanunk valakit ahhoz, hogy tudjuk, éppen beszélget, elég ha csak látjuk messziről, hiszen rögtön szemet szúr, ahogy hevesen, vagy inkább visszafogottabban, de a kezével gesztikulál mondanivalója közben. Különösen mókás lehet egy külső szemlélő számára az is, ha például egyedül ülünk az autóban, miközben telefonon keresztül veszekszünk a párunkkal.

A beszéd és a gesztikuláció elválaszthatatlan egymástól, még azok az emberek is gesztikulálnak, akik születésüktől kezdve vakok. Ha elakadunk a beszédünkben valami miatt, a mozdulataink ugyanúgy megfagynak a levegőben, mint a szavaink. Kultúrától és nyelvtől függetlenül a gesztikulációink nagyon hasonlóak, bizonyos dolgokat egy spanyol anyanyelvű beszélő ugyanúgy mutat a kezével, mint egy angol, vagy egy magyar.

A kutatók immár negyven éve vizsgálják a beszéd és a gesztusok közötti szoros összefüggést. Ennek a kutatásnak az egyik izgalmas területe az, amikor a beszéd és a mozdulatok nem teljesen fedik egymást. Érdekes példa erre a kisebb gyerekek gondolkodása.

Egy pszichológiai kísérletből kiderült, hogy a gyerekek körülbelül hét éves korukig nem értik meg, hogy ha egy vékonyabb, hosszúkásabb pohárból egy szélesebbe töltjük át a vizet, akkor a víz mennyisége nem változik, bár egészen másnak tűnik. Amikor azonban meg kell magyarázniuk, mi is történik pontosan, akkor a szavaikkal azt mondják, hogy a pohár alacsonyabb, míg a kezükkel éppen annak szélességét mutatják. Mindez remekül bizonyítja, hogy tudat alatt pontosan tudják, ez esetben nemcsak a pohár magassága, hanem annak szélessége is fontos.

Amikor beszélünk, akkor a gondolatainkat szavakba öntjük, amikor gesztikulálunk, akkor pedig mozdulatokba. Azok a gyerekek pedig, akiket arra bíztatnak, hogy gesztikuláljanak bátran, idővel sokkal nagyobb szókincsre tesznek szert. Ugyanígy a felnőttek is profitálnak a gesztikulációkból, a mozdulatok segítségével ugyanis sokkal könnyebben meg tudnak különböző nehezebb problémákat oldani. 

(Kép: everydaylife.globalpost.com)