Elég egy pillanatra a karjainkban tartani egy csecsemőt, ahhoz hogy a világ újra legszebb fényében tündököljön, elvégre a kisemberek nyugalma ránk is átragad. De vajon számukra is ugyan olyan megnyugtató vagy pozitív az ölelés adta élmény? A kérdésnek a University of British Columbia (UBC) járt utána, egy átfogó kutatás keretében.

Ölelni, ölelni, DNS-t változtatni

Nem ez az első nagyszabású kutatás, amely arra mutat rá, hogy a születést követő első hetekben történő fizikai érintkezés, közelség, hatással van a későbbiekben az emberre. Egy korábbi tanulmány például arra mutatott rá egérkísérletek által, hogy a gyerekkorban történt kevés fizikai kontaktus a későbbiekben kötödésbéli és érzelmi problémákat okoz.

A témában készült legfrissebb kutatás azonban más aspektusból közelítette meg az érintkezés-ölelés dolgot. A UBC tanulmánya szerint ugyanis a sok ölelgetés és gyengédség epigenetikus változásokat hoz létre a DNS-lánc öt területén. Ilyen például az immunrendszer és a metabolikus rendszer milyensége.

A  Development and Psychopathologyban megjelent kutatáshoz 94 szülőt és újszülöttet vontak be. A szülőknek naplót kellett vezetni a gyerkőc viselkedési szokásairól, az ölelgetések időpontjáról és számáról öt héten át. A megfigyelés végeztével a csecsemőkön DNS-tesztet végeztek el, majd ezt négy évvel később megismételték.

A metiláció és a hosszú élet titka

A szakemberek a két eredményt összehasonlították, amelyből kiderült, hogy azok a gyerekek, akiket csecsemőkorukban gyakrabban öleltek át, vettek ki a kiságyból, egyszóval több fizikai érintkezésben részesítettek, azok jobb immunitással és metabolikus funkcióval rendelkeznek.

A szakemberek a metilációért felelős gén aktivitását is megmérték, amely a többet szeretgetett gyermekek esetében aktívabb volt. A metiláció pedig az egyik legfontosabb biokémiai út az egészséges élet hosszútávon való fenntartásához.

„A kutatás megerősítette azt, hogy az érintkezésnek nagyon fontos szerepe van az első időszakban a gyerekekre nézve, mert azzal csökkenthető az újszülötteket érő környezeti stressz” – mondta a kutatás egyik Sarah Moore, a kutatás egyik vezetője a lapnak.

Egy szó, mint száz. A kutatás leglényegesebb mondanivalója, hogy a születéstől számított első öt hétben a lehető legtöbbet kell kézben tartani az ifjoncot, hogy az immunitása és egyéb metabolikus funkciói a későbbiekben a lehető legideálisabban működjenek, valamint azért is, hogy ne legyenek a későbbiekben kötődésbéli és érzelmi problémái.