Bizony, nem olyan könnyű lemondani arról a jóról, amelyet a nyári szünet tartogatott. Ha megkezdődik a 2017/2018-as tanév, akkor újból a kötelezettségek között találja magát mindenki. Vonatkozik ez főképp a diákokra, de érinti ez a szülőket is. A tanároknak is fel kell készülniük az órákra, akárcsak a diákoknak, amennyiben plusszal akarják szolgálni a tudást.

Ez az a kötelezettség, amelyet egy életen át kell tennünk. A kezdetekben nagyon szervezetten és irányítottan, idősebb gyermekként, fiatal felnőttként, felnőttként pedig már azért vállaljuk a tanulást, hogy minél több lábon megállhassunk. Egyszóval tanulni nemcsak muszáj, de hasznos is, és egyáltalán nem a keményfedeles bizonyítvány megszerzése az, ami szükséges a boldoguláshoz.

Vajmi kevés vigaszt jelent ez a gyerekeknek, ezért készültünk néhány lelket támogató gondolattal:

Nagyon fontos az osztály- és iskolatársak egymásra hatása, ahogy Lisa Jewell is megfogalmazta. „A barátok formálják az embert: az első haver, az első barátnő, az első buli, az első nap az iskolában, a tapasztalatok, amelyeket az ember az otthonán kívül szerez. A személyiség összességében az iskolaudvarokon alakul.”

Gyerekek, ébredezzen az a tudásszomj! „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” Szent-Györgyi Albert

Juhász Gyulának nagyon is igaza volt: „A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába.”  

Felnőttként már ugye, hogy milyen komoly értelmet nyer Németh László szava?! „Az, hogy az iskola - és benne a tanár - milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja - fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal.”

Mark Twain az ösztöneire is hallgatott esze mellett. „Soha nem engedtem, hogy az iskoláztatásom megzavarja a tanulmányaimat.”

Isamu Fukui szerint „Amíg lesz iskola, mindig lesz olyan is, aki bekattan tőle.” Azért eddig nem szabad eljutni.

Nemcsak a diákok élete nehéz az iskolában. A tanároknak ugyanúgy megvan a maguk gondja. A tananyag leadásán túl ez jóval több feladat, és ezt Stephen King kiválóan megfogalmazta: „A tanári szakma állandó nyomást jelent, különösen középiskolai szinten. Az ember minden hét órából ötöt a színpadon tölt, és a világ legnehezebb közönségének kell játszania.”

Aki kérdez, annak hangjára csak felfigyelnek és választ is kap, legalábbis Örkény István erre buzdít: „Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.”

A lúzernek kikiáltott diákok esetét vázolja fel Jeanette Winterson. Ha vennék a fáradságot, hogy megismerjék a menő diákok a furcsákat, különcöket, lehet, megváltozna a véleményük. „Az iskolai konfliktusokban mindig az húzza a rövidebbet, aki más, mint a többi.”