Jump to content

Beleállsz a helyzetbe vagy a homokba dugod a fejed?

2017. 02. 24. 17:00

El lehet futni a problémák elől. Van rá lehetőség. Kifordulhatunk helyzetekből, és a struccpolitikával is élhetünk, vagyis a homokba dugjunk fejünket. Jól tudjuk, hogy a bajok attól még nem szűnnek meg, el sem múlnak, esetleg csak halogatjuk.

A leggyakrabban használt védekező mechanizmusunk az elfojtás. Ilyet mindenki átél élete során. Egy olyan öntudatlan folyamat, amely során igyekszünk nem tudomást venni megtörtént eseményekről. A gondokat sosem várjuk tárt karokkal, mégis életünkbe alattomosan beférkőznek. Kellemetlen szituációk, rossz élmények, akár tragédiák keresztezhetik utunkat, és ezekkel szembesülnünk kell. A fájdalom és kellemetlenségétől függően küzdünk meg a problémákkal. Van, amelyiken hamarabb képesek vagyunk átlépni, míg a másikat leginkább meg nem történtté szeretnénk tenni. Ha az csak így történne, nem léteznének problémák.

Közülünk sokan igyekeznek eszerint cselekedni, és magukban eltemetik a gondokat. Életünk során eszünkbe juthatnak olyan szituációk, amelyek felidézése rossz érzést, fájdalmat, esetleg bűntudatot váltanak ki bennünk. Újra átéljük gondolatainkban azt, ami egykoron történt. Amilyen hirtelen, a semmiből felbukkan ez az emlék, úgy próbáljuk elhessegetni a gondolatot is. Az elfojtással megpróbáljuk kiűzni agyunkból azokat az emlékeket, amelyek a kellemetlen feszültséget okozzák bennünk. Gyakran használjuk ezt az elhárítást, de a megoldásban semmit nem segít. Igazából csak ugyanúgy bedobozoljuk ezeket az emlékeket és elrakjuk agyunk egyik rejtett zugába. Igyekszünk elő sem venni, ám elég egy hely, egy helyzet, egy személy, és újból előkerül a doboz, amelybe a kellemetlen emléket és a vele együtt átélt érzelmeket bujtattuk. Ezek az érzések és gondolatok nem felejtődnek el, és vissza-vissza is járnak életünkben. Aki az elfojtás technikáját gyakran használja, annak tudata előbb vagy utóbb beszűkül, kevésbé viseli a feszült helyzeteket. Az elfojtással küzdő személy önértékelésével is problémák adódnak.

A problémák megoldására várnak, de ezt nem mindenki látja így. Sokan azért használják az elhárításnak ezt a fajtáját, mert az elfojtással nem kell szembesülni a jelentkező gondokkal. Ha így gyülekeznek a bajok, és egyikre sem kerestünk és találtunk megoldást, azok egyszer felhalmozódnak, és úgyis felszínre kerülnek. Ezt a mechanizmust láthattuk és tanulhattuk szüleinktől is, de az is lehet, hogy az elfojtással az érzelemkifejezést akarjuk gátolni. Arról is szó lehet ugyanis, hogy félünk felvállalni saját érzelmeinket, mert akkor kevésbé tűnünk nőiesnek, férfiasnak, erősnek stb. Természetesen tudatosan is élhetünk az elfojtás technikájával, amikor nem akarjuk hogy mások lássák rajtunk mit érzünk.

Az elfojtás mindenki eszköztárában szerepelhet, de a félelmek feloldása csak úgy lehetséges, ha azt tudatosítjuk, elfogadjuk annak létezését, megpróbáljuk megismerni honnan fakad és miért. Meg kell találnunk az életünkben azt a tevékenységet, amelyben megtaláljuk és megismerjük önmagunkat, megszabadulhatunk a feszültségektől.

(Forrás: marmalade.hu | guardianlv.com, carljungdepthpsychology.blogspot.hu, medium.com/képek)