Nagy erény, ha úgy közelítünk bármilyen probléma felé, hogy az megoldható, és nem azonnal a legrosszabbra gondolunk. Amikor azonban tényleg még az ág is húzza az embert, akkor nem biztos hogy bármi szépséget felfedezünk az életünkben. Irigyeljük a mindig optimista embert. Csak egy szeletke optimizmusért fohászkodunk. Jól tudjuk, hogy ha könnyedebben fogjuk fel a minket ért negatív hatásokat, azok megoldása is gördülékenyebb. Valljuk be őszintén, amikor egyik problémára épül a másik, akkor nehéz annak szépségeit meglátni. Önsajnálatunkba feledkezve látunk rá a feladatainkra, ez hátráltat azok leküzdésében. Irigyeljük azokat, akik született optimisták, hiszen olyan könnyűnek tűnik az élet számukra. Na persze, de csak a mi szemszögünkből. Az optimista beállítottságú embert ugyanúgy bombázzák a nehézségek, csak máshogy néz azokra. Mégis nagyon szerencsés vagy te is, ha a pesszimisták táborát bővíted, ugyanis te is válhatsz optimistává. Dolgozni kell azon, hogy a nehézségek ellenére is pozitív maradj. Sok gyakorlásra van szükség, amelyet a gyakorlatban is alkalmazni kell.

Nem elég naponta elolvasni néhány pozitív gondolatot Paulo Coelho tollából és minden probléma megoldódik körülöttünk. Habár egy jó gondolat motiválhat, megerősíthet valamiben, amely lendületet adhat a problémák leküzdéséhez, de ennél többre van szükség.

Ismerned kell önmagad. Ki, ha nem te? Fel kell tudnod mérni, hogy mik az erősségeid, mik a gyengeségeid. Ha elfogadod, hogy mint mindenki másnak, neked is vannak gyenge pontjaid, akkor nem mész bele olyan helyzetekbe, hogy azokat hozd előtérbe. Így kerül egyensúlyba az életed. Nem csak ismerned, de szeretned is kell önmagad. Ezt dobta a gép, fogadd el. Ebből kell a legjobbat kihoznod.

Az optimizmushoz pozitív gondolatok szükségesek. El kell fogadni, hogy az életünk nem mindig (sőt legtöbbször nem az) rózsaszín felhőkön feletti könnyed, vidám létet jelent. Naponta meg kell küzdeni feladatokkal, naponta gyűrjük azokat.

Sokszor olyan apróságokon berágunk, ami igazából érték az életünkben, csak jelen pillanatban alulról szemlélünk, mélyről. Leszakadt a redőny? Nagy méreg, hogy nem tud beáramolni a napfény az ablakon, de ezek szerint van otthonod, aminek van ablaka és még redőnyre is futotta. Csöpög a csap? Őrület! De van vezetékes víz az otthonodban. Csak jusson eszedbe az a sok komfort nélkül élő, éhező, szomjazó ember. Na, ugye, hogy te milyen gazdag vagy?! Ugye, hogy neked milyen jó?!

A pozitív gondolkodású ember ugyanúgy találkozik a problémákkal, csak az ilyen fajta ember meg mer küzdeni a feladatokkal. Felméri saját határait, lehetőségeit és ahhoz mérten tesz a probléma megoldásért.

El kell döntened, hogy melyik irányt választod. Az önsajnáló, saját problémái mögé bújó, cselekedni nem képes ember maradsz, vagy pedig meglátod az élet szépségeit még akkor is, ha épp nehéz szakaszban vagy. Még a rossz történésre is lehet úgy tekinteni, hogy történhetett volna annál is rosszabb. Optimistává nem egy nap leforgása alatt válunk. Akaraterőre és gyakorlásra van szükség, hogy meglássuk a jót magunk körül. De ha így teszünk, a negatív gondolatok folyamatosan adják át helyüket a pozitívnak, és a feladatok megoldása sem akkora falat ilyen szemlélettel.