A depresszióhoz hasonlítják a gyászt, a gyász folyamatát, pedig valójában nem egyről van szó. A gyásznak egyáltalán nem velejárója a depresszió. Egy haláleset, annak feldolgozása nem feltétlenül jár depresszióval, bár tény, hogy egy szeretett személy elvesztése rizikófaktora lehet a depresszió kialakulásának.

Mindenképp nehéz helyzet és folyamat, az elvesztés feldolgozásához időre van szüksége mindenkinek. Van, aki sokat beszél róla, és van is kivel megosztania gondolatait, gyászát, mások azonban magukban tartják, vagy egyedül maradnak ezzel a teherrel. Nem szégyen segítséget kérni. Főleg akkor nem, ha az utóbbi időben több veszteség is érte az embert, és egyedül ezzel a fájdalommal nem tud megbirkózni. Akkor is érdemes segítséget kérni, ha senki nincs, akivel a veszteségről, az érzésekről beszélni tudna valakinek, nincs akivel megossza bánatát. A szeretett személy elvesztése fájdalommal jár, de ha az idő elteltével sem érzi, hogy enyhülne, evés- és alvászavar is nehezíti az életét, esetleg kacérkodik az öngyilkosság gondolatával, feltétlenül segítségre van szüksége a gyászolónak.

Sok esetben semmilyen segítség nem szükséges ahhoz, hogy valaki elfogadja a megváltoztathatatlant, hogy elengedje elhunyt hozzátartozóját, azonban vannak olyan kirívó esetek, amikor indokolt a segítség. Gyanús lehet, ha valaki a veszteség ellenére nem érez semmiféle szomorúságot, sőt megkönnyebbülést mutat. Minden igyekezetével azon van, hogy a fájdalmakat elnyomja magában, vagyis nem éli meg a fájdalmat, a veszteséget. A gyász hiánya később törhet felszínre szervi vagy szomatikus tünetekként.

Az eltúlzott gyász ugyanúgy kétségbeejtő lehet, mert az ilyen gyászt megélő személy minden boldog pillanatot elnyom magában. Az idő elteltével is szorongás, depressziós hangulat, zárkózottság jellemző a gyászolóra. A haláleset után nehezebb az élet, de az idő sokat gyógyíthat a seben. Ha azonban hosszabb idő után is a szeretett személy hiánya miatt szomorú és lehangolt valaki, akkor segítségre van szüksége, mint ahogy abban az esetben is, ha a haláleset után a gyász nem tör felszínre. A kapcsolat minőség okozhat késleltetett gyászt, de ugyanígy később foglalkozhat saját maga érzelmeivel az, aki igyekszik másnak segíteni fájdalmában, problémájában és a saját érzelmeire csak később figyel. Ennek hátterében leginkább a gyászreakció gátlása érvényesül, amely a harag, a bűntudat miatt alakul ki később. Az ilyenfajta gyász megélése sok esetben von maga után valamilyen megbetegedést.