Jump to content

Ha merülőben vannak az érzelmi tartalékaink

2016. 10. 29. 19:00

Meg kell felelnünk otthon, a munkahelyen, de még a boltban is végig kell állni a kígyózó sort a kassza előtt, pedig legszívesebben mindenkit félrelöknénk, hogy most már én jövök, elég volt. Mindenkin nyomás van, néha extrém nagy, amelyet a velünk szemben támasztott elvárások csak tetéznek.

Az emberek többsége boldog családra, idilli kapcsolatra vágyik, ez lenne az alapállapot, csakhogy a valóságba vissza kell rázódni. Mégis meg lehet ezt az érzést közelíteni akkor, ha szánunk magunkra időt. Nem csak a testünket és az agyunkat kell karbantartani, hanem a lelkünket is. Ha a lelkünket nem ápoljuk, tartós, feszített tempót diktálunk, akkor érzelmi kimerültség lesz úrrá felettünk.

Mi jelzi azt, hogy kimerült érzelmi állapotban vagyunk? Ha túl sokat és ráadásul egyszerre óhajtunk nagyon sok mindent megoldani, véghezvinni, egy idő után nem fogjuk bírni. Amikor egészségünk, fizikumunk és lelkünk is rendben van, akkor ez működik is, de a túlzott iramba egy idő után elfáradhatunk. Ami korábban ment, az később nyűgössé válik, könnyebben elfáradunk, kevésbé teljesítünk jól. Ha ezt tapasztalod, akkor érdemes felállnod néhány percre, elvonulni egy csendes helyre, ahol légzésgyakorlatokat és tornagyakorlatokat végezhetsz.

Napjaink örök körforgásnak tűnnek. A mókuskerékbe beszállunk hétfőn és csak pénteken vet ki magából. A munkanapokon rutinszerűen halad minden. Sokszor már megszokásból végzünk el feladatokat, és majdcsak észre sem vesszük, hogy elvégeztük-e vagy sem. Előfordul, hogy egy darabig erre rá sem jövünk, csak tekerjük a mókuskereket, aztán megvilágosodik minden. Ha rádöbbensz arra, hogy a megszokások uralják a párkapcsolatodat, a munkát, akkor mérlegelni kell, hogy melyik ponton szükséges változtatni.

Az érzelmi kimerültség egy újabb jele, hogy nehezebben hozunk döntéseket. Korábban olyan jó rálátásunk volt a világra és az életünkre nézve is, most pedig nincs ötlet arra, hogy egy problémát hogyan oldjunk meg? Hová tűnt a megérzés? Pedig ez ugyanúgy bennünk lakozik, csak a felszínre kell ismét hozni. A megszokás, az életvitel, a szerepekben való megfelelés elnyomhatja, de vissza lehet csalogatni. Sokszor elég ehhez egy nyugodt, pihentető alvás, míg másoknak valami változatosságra van szüksége. Keresni kell valami hobbit, valamilyen foglalkozást, ahol kreatívságunkat kiteljesíthetjük.

A bizalom kincset ér a mai világban. Ha azonban azt érezzük, hogy senkiben sem bízunk meg, akkor az érzelmi kimerültség újabb jelét találtuk meg. Foglalkozzunk emberi kapcsolatainkkal. A barátokkal, családdal, kollégákkal való tartalmas beszélgetés visszaadhatja az emberekbe vetett bizalmunkat.

(Forrás: marmalade.hu | justbetweenus.org, latinamoms.com/képek)