A tisztaság, rendezettség iránti vágyunk teljesen természetes. Valljuk be őszintén elfogadott, és jó olyan környezetben lakni, dolgozni, ahol a tisztaság van, és mindennek megvan a saját helye. Ennek eléréséhez azonban folyamatosan dolgozni kell. Mindent vissza kell tenni oda, ahonnan elővettünk, és ha nem is végzünk nagytakarítást minden héten, de egy alaposabb takarítást hetente érdemes bevezetni. Arról pedig nem is beszélve, hogy ahol élünk, dolgozunk és mozgunk, ott kosz is lesz. A világ legtermészetesebb dolga, hogy magunk körül összepakolunk, takarítunk, csakhogy vannak azok, akik ezt olyan szintre fejlesztették, amely már kényszerességet jelent.

A takarítással egészségünket védjük meg, de át lehet esni a ló túlsó oldalára. A kényszeres higiénia lényegében egy pótcselekvés, amely a valódi problémáról tereli el a gondolatot. Amíg takarít, és egyre jobban beleveti magát, addig sem azzal foglalkozik. A tisztaság iránti igény és a mániákus tisztaság egyáltalán nem áll közel egymáshoz, de nehéz a határt megállapítani. Vannak azért olyan gyanús jelek, amelyek már a kényszerességre utalnak. A tisztasághoz, a takarításhoz normál módon hozzáállók biztosan nem fordulnak az ajtóból vissza reggelente, hogy még a fürdőszobában a kagylót fertőtlenítsék. A tisztaságmániás igen. Nem fog a kelleténél több időt tölteni az ember a zuhany alatt, mint ami szükséges a napi piszok eltávolításához. A kényszeres higiéniás ember azonban sokkal tovább mossa magát, hogy minden baktériumot eltávolítson testéről.

A tisztaságmánia az, amikor naponta több mint egy órán keresztül kényszeresen és rendszeresen időt fordít valaki a takarításra. Hiába csillog-villog az otthon, mégis minden nap ugyanúgy takarít. A kényszeres tisztaság nemcsak az otthonára, hanem ruháira, testi higiéniájára is kiterjedhet. Ez a mánia bárkit érinthet, de a legveszélyeztetettebbek a tinik és a fiatal nők. A hátterében lelki okok húzódnak meg. Ha még nem vált a takarítási mánia krónikussá, akkor a környezetében élők szervezzenek közös programokat. Az erőszak, a hibáztatás nem fog jóra vezetni. Ha máshogy nem megy, akkor orvosi segítséget szükséges kérni.