Jump to content

Az a rettentő előítélet

2016. 05. 30. 17:00

Születésünk után szüleinkre vagyunk bízva. Nélkülük életképtelenek lennénk, de ezen kívül tőlük tanulunk meg mindent, ami a beilleszkedéshez, a környezethez való alkalmazkodáshoz kell,  minden viselkedési formát.

Velünk született az, hogy utánozás során tanulunk. Megfigyeljük a környezetünket és a körülöttünk élők viselkedését, beszédstílusát, érzelmi állapotát, átvesszük azokat. Nem csak mi vesszük át, de minket is ugyanúgy utánoznak, idomulnak hozzánk. Ilyenkor szinkronizáljuk magunkat a környezetünkhöz és minden személy ugyanúgy szinkronba kerül a külvilággal. Ez az, ami megkönnyíti az együttműködést ember és ember között. Valamilyen szinten mindenkivel összehangolódunk, ám az nem mindig azt jelenti, hogy harmonikus a kapcsolat, akár agresszív megnyilvánulás is lehet attól függetlenül, mert szinkronba kerülnek egymással az emberek.

Ráadásul nem mindenkivel megy olyan gyorsan és rugalmasan az egymásra hangolódás. A más etnikai csoportba tartozókkal, sokkal nehezebben megy a kapocs megtalálása, és ebből következik, hogy a velünk megegyező csoport tagjának érzéseit, hangulatát, viselkedését inkább magunkénak tudjuk. Ez mind előítélettől mentes esetben is így zajlik, de ha az előítélet uralkodik valaki szellemiségében, ez az összehangolódás még nehezebben működik, nehezebben érzik a másik személyt.

Kísérlet során akarták kideríteni, hogy vajon a másik ember utánzása csökkenti az előítéletet? Fiatal fehér egyetemistákat vontak be ebbe, akiket három csoportra tagoltak. Videót vetítettek mindhárom csoportnak. Az első szereplője egy fehér férfi volt, aki időközönként egy pohárból vizet kortyolt, majd egy másikkal helyet cserélt és az új ember is ugyanígy ivott, csakhogy az már fekete bőrű volt. Ez így ment hét szereplőig. Ennek a kísérleti csapatnak csak meg kellett nézni a videót, míg a második csapatnak meg is kellett inni egy pohár vizet. A harmadik csoportnak is végignézték a filmet, amelyben szintén cserélődtek a szereplők, ám a saját etnikai csoporton belüliek voltak, a végén pedig nekik is inni kellett egy pohár vizet.

Azt tapasztalták, hogy akik utánozták a videó vegyes etnikai szereplőkkel teli videóban látottakat, sokkal elfogadóbbá válták, levetkőzték előítéletüket. Ebből az következik, hogy ha teljesen megszüntetni nem is lehet, de mérsékelni tudjuk az előítéleteket. A környezetünkből el lehet sajátítani az előítéletet is, de ugyanígy csitítani is tudjuk, ha felismerjük, hogy mennyire jelentéktelen.

(Forrás: datanami.com, hbr.org/képek)