Jump to content

Más tehetségek

2016. 05. 18. 17:00

A fogyatékosság valamilyen formájával viszonylag gyakran találkozunk hétköznap is. Elkönyveljük magunkban a látottakat, és azonnal eszünkbe jut, hogy milyen hálásak lehetünk testi és szellemi épségünkért.

Lisa Fittipaldi, vak festő alkot

Hálásak is lehetünk a sorsnak, hogy nem szenvedünk semmilyen betegségben, deformitásban, rendellenességben, ezért önálló életmódot tudunk élni. Belegondoltál már abba, hogy ha neked olykor rázós napod van, akkor milyen lehet minden nap tolókocsival közlekedni? Bármikor, ha buszra szeretne szállni egy tolókocsival közlekedő személy, az utastársai és a sofőr jóindulatára van bízva. Egyáltalán, milyen lehet az élete egy fogyatékos személynek? Milyen lehet úgy élni, hogy javarészt mások segítségére szorul?

A legtöbb ép embertársunk kedves és segítőkész a máshogyan élni kényszerülőkkel, de még ebben a felvilágosult társadalmunkban is akadnak olyanok, akik nem sok megértést és empátiát mutatnak. Csakhogy a fogyatékosság nem azt jelenti, hogy ezek az emberek kevesebbek társaiknál. Bizonyos feladatokat, tevékenységeket egyedül nem, csak segítséggel képesek elvégezni, ám lehet az életben egy vagy több olyan terület, amelyben a fogyatékosságuk ellenére is otthon és kényelmesen érzik magukat. Ép testben minden lehetőségünk meglenne arra, hogy olyan tehetséget villantsunk, amelyre felnéznek. Ez csak keveseknek adatik meg, és még kevesebb az a tehetség, aki valamilyen fogyatékossággal él. Mégis bőven akad köztük olyan, aki gyönyörű alkotásával örvendezteti meg a világot.

Hallgassátok meg Kóti Jánoska énekét.

 

Él egy idős férfi, aki a régi, hagyományos írógépet egészen másra használja, mint kellene. Agyi bénulással született Paul Smith, akinek a betegség megnehezítette az életét. Az alkotás örömét nem élhette meg úgy, mint más művész, ahogy az ecsetet a kezébe veszi, és felviszi a színeket a palettára, majd a vászonra. A finom mozdulatokat igénylő tevékenység helyett kénytelen volt mással alkotni. 11 évesen kezdte el használni az írógépet és azóta száznál is több mű került ki kezei közül.

A francia autista festő alkotásai is meggyönyörködtetik, elgondolkoztatják az embert:

Gondoljunk csak a hazai vagy a külföldi a paralimpiákon feltűnő sportolókra, akiket hihetetlen kitartásuk, akaratuk eljuttatja oda, hogy országnak és világnak bebizonyítsák, különböznek, de mégis képesek mindenre.

Sokunknak még akkor sem megy a festés, ha minden adott hozzá, az indiai nőnek pedig ahhoz, hogy csodás képeket fessen, még kezek sem szükségesek. A hölgy kezek nélkül született, így annak funkcióját átvették a lábai. Lábujjaival kezeli a mobiltelefont, a számítógép egerét. Nem csak hobbiból fest, hanem ez a kenyérkeresési lehetősége is. A pénzt, amit munkáiért kap, továbbadja másoknak. Gyerekeket tanít, szervezi a kiállításokat.

 

Kellően motiváltak lettetek arra, hogy a kihívásokkal szembenézzetek?

(Forrás: sconi.com, lisafittipaldi.com/képek youtube.com/videó)