Vannak olyan emberek, akik nem szívesen mozdulnak ki otthonról, nem érdeklik őket idegen tájak, köszönik szépen, tökéletesen elvannak a saját, jól ismert környezetükben. És vannak olyanok is, akik egy percig nem tudnak megülni a fenekükön, akikben örökké benne bizsereg az utazhatnék, akik akkor tudnak a leginkább kikapcsolódni, ha felkerekedhetnek és útnak eredhetnek a nagyvilágban. Ez utóbbi csoport tagjai hiába láttak száz várost és kikötőt, ugyanolyan heves kíváncsiság fogja el őket a százegyedik után is.

E nyughatatlan szellem pedig minden bizonnyal a génjeikben lapul, állítja egy friss vizsgálat. Egy pszichológiai kutatás szerint a ’vándor gén’, amely újabb és újabb földrészek felfedezésére sarkall, a DNS-ünkben található, és szoros összefüggésben áll az agyunk dopamin szintjével is. Nem mindenkiben található meg a ’vándor gén’, csupán az emberek 20%-ában, állítja a szakember, ráadásul földrajzilag is megosztódik, milyen sűrűséggel fordulnak elő körülöttünk nyughatatlan felfedezők. A kutatást végző tudós, dr Chaunseng Chen szerint minél régebb óta elszakadtak őseink afrikai felmenőiktől, annál nagyobb az esélye e gén jelenlétének bennünk.

Egy másik kutató, dr David Dobbs szerint a DRD4, avagy a ’vándor gén’ hordozói nemcsak szenvedélyes utazók, de más közös vonások is jellemzik őket. Szívesebben vállalnak kockázatot, örömmel kóstolnak meg új ízeket, fedeznek fel ismeretlen helyeket, nyitottak a szokatlan, modern ötletekre, kapcsolatokra és szexuális pozitúrákra is.  

(Kép: nationwide-travel.com)