Még aki szereti is a munkáját, kellemes a légkör a munkahelyen és a kollégák is kedvesek, elgondolkodtató az, hogy hétköznapjaink nagy részét a munkahelyünkön töltjük el. Napi rendszerességet visz az életünkbe, kétség nincs benne, de amikor csábít a természet, süt a nap, kedvünk lenne a szabadban lenni, azt nem tehetjük meg, mert dolgozunk.

A munkahelyünk egyben nagy kötöttséget jelent. Azon túl, hogy több szinten meg kell felelnünk, még felelősséggel is jár az, amit végzünk. Ha még ezen túl is jól érezzük magunkat a munkánkban, és nyolc munkaóra után le tudjuk tenni azt, akkor szerencsések vagyunk. Gondoljuk csak bele annak a helyzetébe, aki utálja a munkáját és/vagy a munkatársait, kemény, fizikai munkát kell végezni, és nem ritka a túlórázás.

Elfogadjuk, generációk óta úgy működik, hogy ha ledolgoztuk a munkaidőnket, akkor mehetünk haza. Azonban van, aki nem tudja, hogy mikor kell abbahagyni a munkavégzést. Még akkor sem, ha a kollégák sorra köszönnek el munkájuk végeztével. Van, akit bedarál a munkája és annak rabjává válik.

Érezhetjük magunkat lemerültnek, indokolatlanul gyengének, fáradtnak, és azt érezzük, hogy szükségünk lenne pihenésre, csendre, nyugalomra. Ilyenkor bármennyire is érvényes a munkánk szeretete, attól még szükséges valami, ami feldob. Sokan ezt úgy oldják meg, hogy a hétköznapokba is programokat szerveznek maguknak, családjuknak. A hét közbe beiktatnak egy mozit, egy éttermi vacsorát, hétvégén elmennek kirándulni, esetleg wellness hétvégére fizetnek be. Kell valami, amivel vissza tudjuk állítani a munka és a magánélet egyensúlyát.

Nem is gondolkodunk már, csak csináljuk a dolgunkat. Nem gondolkodunk azon, hogy miért éppen nyolc órában határozták meg a munkaidőt, amely az ipari forradalom óta létezik. Pedig ez akkoriban munkaidő csökkentését jelentette, hiszen a nyolc órás munka a 10-16 órás munkát váltotta le, méghozzá a Ford volt az első cég. Azt tapasztalták, hogy a munkaidő nyolc órára való csökkentésével nemhogy megcsappant volna a profit, hanem megnőtt, ugyanis a munkaerő kipihentebb, életkedvvel teli emberek voltak, nem pedig leharcoltak.

Nem tudunk mit tenni, a munkaidő azóta is nyolc óra. Még ha más helyre vágyunk is, legszívesebben egy nyugodt helyen könyvet olvasnánk, vagy filmet néznénk, ezt csak hétvégén tehetjük meg. Ahelyett, hogy sajnáljuk magunkat, inkább találjuk meg a hétköznapokban is azokat a lehetőségeket, amelyek kikapcsolnak, felvidítanak, örömmel töltenek meg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!