Jump to content

Álláslehetőség hátszéllel

2018. 10. 07. 19:00

A munkahely nagy kincsünk, és a jó munkahely pláne az. Számláinkat ugyanis be kell fizetni akkor is, ha egymagunk élünk, de még nagyobbak a kiadások, ha egy családot kell eltartanunk.

Nehezebb időszakokban a munkába járás is sokkal nehezebb, de erőt veszünk magunkon, mert tudjuk, hogy nekünk mégis jó. Nem úgy, mint annak a barátunknak, aki már egy ideje a munkanélküliség áldozata. Régóta keresi az állást, és tényleg próbálkozik, de semmi biztosat nem talál. Idénymunkára persze mindig lehet jelentkezni, ami azonban nem ad tartós megoldást. Aztán beugrik az, hogy a saját munkahelyünkön felszabadult egy álláshely, és az első ember, aki az eszünkbe jut, az a barátunk. Első örömünkben meg is osztjuk vele, azt az ötletet, hogy beajánljuk a főnökünknek. Az öröm mellé némi remény is társul mindkettőnkben. A felettesünk sincs ellene, hogy a barát töltse be a megüresedett pozíciót, amennyiben megfelel minden elvárásnak a jelentkező. Ha sikerül, akkor már nemcsak megvan az új munkatárs, de a személyében a barátunkat tudhatjuk.

A legjobb barátunkról sem biztos, hogy tudjuk, milyen munkaerőt képvisel valójában. Barátként kiválóan érzitek magatokat egymás társaságában? Sok élmény köt össze titeket? Együtt kirándultok, szülinapokat ünnepeltek közösen? Mindenki ismeri a másikat, az életét, tudja, hogy hol dolgozik, mivel foglalkozik. Ez azonban csak az az oldal, amelyet a barátunk mesél az életéről, a munkájáról. Nem jelenti azt, hogy ténylegesen tudjuk, hogyan dolgozik, milyen a kapcsolata főnökével, kollégáival.

Nemes cselekedet az, hogy egy munkahely betöltésére éppen a barátunkat ajánljuk be a főnöknek, azonban lehet több buktatója is. Először is, ha sikerül elérni, hogy meghallgassák és behívják egy felvételi elbeszélgetésre, még egyáltalán nem garancia arra, hogy ténylegesen munkába is fog állni, alkalmazza őt a főnök. A barát mégis nagy előrelépésként élheti meg az interjút, és reménykedik abban, hogy felveszik. Ha azonban a jó hangvételű felvételi után a főnök mégsem a barátunkat alkalmazza, az duplán kellemetlen. Nekünk azért, mert nem jó személyt ajánlottunk be, a barát akár meg is haragudhat ránk annak ellenére, hogy a jó szándék vezérelt. Minket hibáztathat azért, mert nem alkalmazták.  Kell ez nekünk? Barátságok mehetnek így tönkre. Habár ez egy barátság szűrője is lehet, hiszen ha a sikertelen beajánlás ellenére is megmarad a baráti viszony, akkor egy próbált kiálltunk.

Számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a főnököd megbízik bennünk és az ajánlásunkban, ezért alkalmazza a barátot. Attól a ponttól kezdve egyszerre leszünk barátok és munkatársak egyben, és nehéz tartani az egyensúlyt a két pozíció között. Végletes helyzetekben vagy a barátság sínyli meg a puszta jóindulatot, vagy a munkahelyünket veszíthetjük el. Ha ügyesen akarunk eljárni, és a barátunkat is segíteni szeretnénk, akkor a nevünk nélkül tegyük meg a beajánlást.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)