A fiatalok még tele vannak lelkesedéssel, erővel. Aki még csak éppen, hogy elszakadt anya szoknyája mellől, az élvezi a saját életet, és folyamatosan tapasztalja, tanulja az önálló életet és annak minden velejáróját. Sokan azért tanulnak egyetemen, főiskolán, hogy az onnan megkapott diplomával a kezükben egy jó állásra tegyenek szert és megfelelő fizetéssel a zsebükben csapjanak bele az önálló életbe. Mások kétkezi munkában látják a lehetőséget, és a sok munka nagyobb fizetéssel is járhat. Életünk során több munkahelyet tudhatunk magunk mögött. Tudjuk, hogy mekkora kincs egy munkahely, ám sokan ragadnak bele jelenlegi munkájukba. Nem érzik magukat jól, jóformán minden nap kínszenvedésként élik meg nemcsak a munkavégzést, hanem a közeget, a kollégákat, vagyis mindent. Negyvenévesen vagy azon túl már nem szívesen ugrál az ember. Főleg, ha már jó ideje egy munkahelyen dolgozik. Hiába nem érzi jól magát, a bizonytalan újért nem kockáztatja biztos helyét, még akkor sem, ha gyötrelemként él meg minden napot. Márpedig hétköznapjaink nagyját a munkahelyen töltjük munkatársaink körében. Mégis kevesen mernek munkát váltani középkorúként.
Való igaz, hogy nem is egyszerű. Nem véletlenül gondolja meg a negyvenes korosztály, hogy váltson-e vagy sem, hiszen a munkaadók is félnek ettől a munkavállaló rétegtől. A nők esetében a gyermekvállalás ideje egyre inkább kitolódik. Azon már nem is csodálkozunk, hogy harminc éves koruk után szülik első gyermekeiket a nők, de az sem ritka, hogy ez az idő negyvenen túl érkezik el. A másik ok, hogy félnek a negyveneseket alkalmazni, a nagyobb tudás és nagyobb tapasztalat birtoklását meg is kell fizetniük. Egy középkorú ember már nem olyan lelkes, mint a család nélküli fiatal, aki még képes sok túlórát vállalni, csak hogy elnyerje a főnökség kegyeit.
Aki nem érzi jól magát jelenlegi helyén, és mégis munkakeresésbe kezd, az nemcsak bátor, de olyan elszánt, hogy többféle munkakörre is beadhatja a jelentkezését. Ez néha annyira elkeseredett keresésnek bizonyul, hogy olyan állásra is jelentkezik, amelyek egyáltalán nem testhezálló. Ez főleg arra jellemző, aki minél gyorsabban szeretne új munkát találni, így több lábon szeretne állni. Márpedig a munkaadónak nem kétségbeesett munkaerőre van szüksége.
Ha negyven fölött akarunk eredményesen pályázni álláshelyekre, akkor érdemes az önéletrajzot ahhoz mérten alakítani. Nem arról van szó, hogy hazugságokkal tömjük tele, hanem inkább arról, hogy az adott munkakörhöz igazítva írjuk be képesítéseinket, iskolázottságunkat, munkatapasztalatunkat. Felesleges sallangokkal nem csorbítjuk az önéletrajzot. Ha már állásinterjúra behívnak, az azt jelenti, hogy az önéletrajzunk átjutott az első rostán, kíváncsiak ránk. Habár a munkaadók zöme is szívesebben alkalmaz fiatalokat, a határozott fellépésű, megjelenésű és önbizalommal teli negyvenes munkavállaló lenyűgözheti leendő főnökét. Ami a fiatalok mellett szól, az egyben a gyengeségük is lehet. Vagyis a fiatal munkaerő tapasztalata, tudása közel nem olyan fokú, mint az idősebbeké. Miért ne lehetne, hogy egy negyvenesre van szüksége az adott munkaadónak?
Ha negyven körüli, afeletti korosztály vagy, de beleragadtál jelenlegi munkádba, amely már egy csepp örömöt sem ad, és váltani szeretnél, próbáld meg! Legyél tudatos, ne csak vaktában lövöldözz. Szükséged van az önbizalomra, jelezd szaktudásodat és egyéb kompetenciádat is. Adj hangot annak, hogy mihez értesz még. Fontos a nyílt és őszinte kommunikáció minden téren.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
