Ahhoz, hogy mi magunk, külsőnk és belsőnk egyaránt rendben legyen, természetesen tenni is kell. Nem is kevés időt töltünk azzal, hogy az otthonunkat is ráncba szedjük. Főzünk, mosunk, takarítunk, mindezt a teljes állásunk mellett, na és persze minden fizetség nélkül. Ezt nevezik láthatatlan munkának. A láthatatlan munkát végzők legtöbbje nő, mert a házimunka alapjában ebbe a kategóriába sorolható, és ez a nemi szerepek miatt már régóta így van. Ugyanúgy láthatatlan munkának nevezhető az is, amikor valaki önkéntesként dolgozik valamilyen szervezetnél. A cél érdekében segítünk embereken, állatokon, mindezért azonban pénzt nem is várunk és nem is kapunk, tehát láthatatlan. Azonban ide sorolható a nagyszülők áldozatkész segítsége, amikor az unokákra vigyáznak, elmennek az oviba és az iskolába értük. Láthatatlan munka az is, ha egy rászoruló családtagon, ismerősön, szomszédon segítünk, gondozzuk, ápoljuk, ellátjuk.

Ezzel a láthatatlan munkával töltünk az évből körülbelül 130 napot. A rendes munkaidőn túl még ennyit fordítunk másra és nem a szeretteinkre, a családunkra. Ez a munka egyértelműen nem jár plusz fizetéssel, csak feladatokkal, ráfordított idővel és energiával. Habár minden változik, de még mindig a nők vannak fölényben a láthatatlan munka világában. Egyre inkább részt vesznek az otthoni teendőkben is a férfiak, és még a gyereknevelésbe is inkább besegítenek, mint korábban, de még mindig a nőre jellemző, hogy bevásárolnak, takarítanak, a gyerekekért mennek az oktatási intézményekbe, segítenek a házi feladat elkészítésében, a leckék kikérdezésében, elkészítik az ételeket, mosnak, vasalnak az egész családra. Még lehetne sorolni a fizetetlen teendőket, és nagyon nehéz összeszámolni, hogy mi mindent is csinál egy nő mindenféle díjazás nélkül. Jól tudjuk, hogy ez mennyi plusz időt és energiát elvesz tőlünk, és nemhogy fizetést, de néha jó szót sem kapunk ezért. Csináljuk, mert csinálni kell, és rajtunk kívül nem biztos, hogy más elvégezné. Nehéz lenne azt is kiszámítani, hogy ezért a munkáért mennyi pénzt kaphatnánk, ha hivatalos lenne. Felmérések szerint Kelet-Európában a nők akár három órával több ilyen láthatatlan munkát végeznek, mint a férfiak. Politikai szinten is megfordult már gondolatban az, hogy a gyerekek számától függetlenül fizetésben kellene részesíteni a főállású anyákat, vagyis valódi bevételre tennének szert azzal, hogy rendezik a gyerekeket, tisztán tartják az otthont. Ez azóta sem valósult meg.

Szükség lenne arra, hogy az egyensúlyt megteremtsük a munkában és a magánéletben egyaránt. Ráadásul a mai világban még inkább magukra vannak hagyva a nők, az anyák, mert már nem olyan nagycsaládi életet élünk, mint korábban. A régi korokban is végeztek a nők láthatatlan munkát, azonban sokkal inkább segítette őket a közösség, a család. Ma ez már egyre inkább hiányzik, és emiatt egyre nehezebb a mai nőknek.