A nevünk hozzánk tartozik. Még meg sem született a gyermek – sőt lehet meg sem fogant –, de sok szülő már akkor következetesen tudja, hogy születendő gyermekének milyen nevet fog adni. Még a legújabb technika mellett is érdemes kigondolni minkét nemnek egy-egy nevet, hiszen történtek már meglepő fordulatok.
Él még az a hagyomány, hogy a fiúgyermek örökli édesapjától a vezetéknevén kívül a keresztnevet is. Felnőtt korában nem biztos, hogy ezzel annyira elégedett lesz, és ezt a statisztikák is alátámasztják, miszerint egyre többen változtatják meg keresztnevüket, emellett pedig a családnév változtatása sem ritka. A szülők kezében nagy a felelősség, hogy milyen névvel illetik gyermeküket, hiszen azt lehet kedvelni és utálni is. Az önmagával megbékélt és nevével azonosulni tudó személy életének ezen szegmense zökkenőmentes. Vannak azonban olyanok, akik sehogyan sem tudnak megbarátkozni szüleik választásával, így inkább saját maguknak keresnek új keresztnevet. Néhányan a családnevüktől próbálnak megszabadulni azon módon, hogy valamelyik felmenőjük családnevét használják inkább, vagy az eredetihez némileg hasonló, de mégis tetszetősebb vezetéknevet biggyeszt keresztneve elé. Léteznek ugyanis olyan családnevek, amelyeket generációról generációra visz az ember, de nem biztos, hogy hangzatos. Éppen ellenkezőleg, számos gúnyolódás, tréfa alapjául használhatják fel a nevét, és azzal élni valóban nehéz. Sokan a névcserét már akkor megejtik, amikor nagykorúvá válnak, és élhetnek a névváltoztatás lehetőségével. Nemcsak maga miatt teszi meg, hanem már gyerekeinek sem akarja azt a vezetéknevet továbbadni, amely neki annyi kellemetlenséget okozott. Ez előrelátó cselekedet, hiszen a gyermekeként születő kicsinek már nem kell szembesülnie sem a kényelmetlen szóviccekkel, tréfákkal, és már a névváltoztatásra sem kell sort kerítenie, hiszen már az új vezetéknévvel születik.
A vezetéknevek egy részére utalhat az etnikai vagy nemzeti hovatartozásra, amely szintén kellemetlen lehet, így attól is szeretnek megszabadulni.
A hagyományos névválasztás még mindig az, amikor a kisfiúk az édesapjuk, nagyapjuk nevét öröklik, értelemszerűen a lányok édesanyjukét, nagymamájukét. A másik elgondolás szerint pedig se a fiú, se a lány nem a szülei nevét kapja, hanem valamilyen közös nevezőre jutó keresztnévvel illetik őket.
A nevünk megváltoztatása komoly tudatformáló lehet, hiszen születésünkkor ellátnak egy névvel, amellyel együtt élünk valameddig, de a név módosításával a tudatunkat is módosítani kell a megváltozott helyzethez. Saját nevünk hallatán és olvasatán is reakciókat produkál a szervezetünk. Tehát ha meghalljuk a nevünket, akkor szívünk gyorsabban kalapálhat, a figyelem is élénkebb, emelkedik a pulzus. Az új névhez hozzá kell szokni, így annak hallatán nem biztos, hogy hasonló reakciók lépnek életbe. Koncentrálni is kell az új névre, mert az agy képes szelektálni, mint ismeretlent.
