Az eperfa neve lehet, azért cseng ismeretlenül, mert sokan ezt a növényt csak szederfaként ismerik. Jellemző, hogy ha egy gyümölcs nevének nincs magyar megfelelője, akkor úgy nevezik el, amihez a leginkább hasonlít. Való igaz, hogy a fa gyümölcse hasonlít a szederhez, ezért is nevezik sokfelé szederfánk. Valójában azonban az eperfafélék családjába tartozik.
Az eperfáknak megkülönböztetjük fehér (Morus alba) és fekete (Morus nigra) változatát. Valójában 24 Morus-faj létezik az is többféle változatban. A Kínában őshonos fajt már a középkorban behozták Európába, ám egészen addig nem sokan ismerték az eperfát, amíg nem kezdték Európában is tenyészteni a selyemhernyót. A selyemhernyó legfőbb tápláléka nem más, mint az eperfa levele. A selyemhernyók igen falánkok, így nagy jelentősége lett az eperfánknak is Európa-szerte.
A Morus alba, vagyis a fehér eperfa gyümölcse semlegesebb ízű, de nagyon édes. A nevéhez nem mindig hűen a rajta érő eper színe lehet fehér, sárgásfehér, rózsaszínű, vörös és sötét vörös színű, már majdnem fekete.
A Morus nigra, fekete eperfa gyümölcse sokkal aromásabb ízű, savanykásabb is, és érett gyümölcse csak fekete színben pompázik a fán. Ettől könnyű összetéveszteni a két eperfát, ugyanis a fehér eperfán ugyanúgy lehetnek fekete termések is.
Mindegy melyik eperfa gyümölcsét szeretnénk kóstolni, éretlen epret sosem szabad megenni, mert olyan anyagokat tartalmaz, amely kábító hatással bír.
A fehér eperfa már ontja gyümölcseit, most van szezonja, de a fekete eper csak nyár végén adja gyümölcsét. A XIX. században majdcsak minden parasztháznál megtalálható volt, de olykor még a települések környékén, az út mentére is telepítettek az eperfákból. A selyemhernyón túl az amerikai szövőlepke hernyója is ugyanúgy kedveli az eperfát, ezért sok helyen gyéríteni kezdték az út menti eperfa állományt, mert a hernyónak nincs természetes ellensége.

Az Arany János Családi körében emlegetett eperfa az a növény, amelyről most is szó van. 

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat”

Ahogy a földön termő epret szeretjük, úgy kedvelhetjük az eperfa termését is. Az édes gyümölcs azonban sokkal több, mint finomság, ugyanis gazdag antioxidánsokban. Mindegy, hogy a fehér vagy a fekete eperfa gyümölcsét fogyasztjuk, C-, B2-3-vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmazó gyümölcsről van szó. A fenolban gazdag finomság jó hatással van a szívre, a sötétebb színű gyümölcsökben általában több az antioxidáns is, valamint az érett és sötét szemek még rostban is gazdagabbak. Az érett fehér eperszemek azonban sokkal aktívabban semlegesítik a szabadgyököket. Nemcsak az eperfák gyümölcse fogyasztható, a kínai orvoslás már régóta felhasználja az eperfa kérgét, levelét és ágát is. A fehér eperfa jóval elterjedtebb hazánkban, mint a fekete. Gyümölcséből dzsem, turmix, de akár pálinka is készíthető.

Ki az, akinek gyermekkorában nem maradt piros a keze az eperfa termésének szedése után? Ha nem élted ezt meg gyermekként, de látsz a környezetedben eperfát, ne habozz megkóstolni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!