Jump to content

Tanuljunk a nagy tudóstól

2018. 03. 17. 19:00

Mindenképp csak tanulhatunk a nálunk nagyobb elméktől, de vannak köztük olyanok, aki nagyon fontos, emberi gondolatokat is maguk után hagynak, ha az élők sorából távoznak. Stephen Hawking is egyike volt ezeknek a nagy elméknek.

Az angol elméleti fizikus, Stephen Willian Hawking nemcsak a tudományos világban hagyta örökül nevét, de a laikusok számára is érthetővé kívánta tenni a tudományt. A tolókocsiban ülő és már csak gépek segítségével kommunikáló fizikus világhírnévre tett szert, sőt még a populáris kultúrába is belopta magát. A betegsége miatt az orvosok által megsaccolt néhány évet jócskán megtízszerező Stephen Hawking nemcsak zsenialitásával, de gondolataival is ellátta a világot. 76 évesen, a napokban elhunyt hihetetlen ember szavai közül szemezgettünk.

A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell, hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit, célba lehet érni. Amíg van élet, van remény.

A hírnév olyan állapot, amikor minket több ember ismer, mint ahányat mi ismerünk.

Ha találkozol valakivel egy másik bolygóról, és az a bal kezét nyújtja feléd, meg ne fogd. Lehet, hogy antianyagból van, és mindketten egy hatalmas fényfelvillanás kíséretében eltűntök.

Tragikus lenne az élet, ha nem lenne vicces.

Mindenki elérhet valamit, ha kellő erővel próbálkozik.

A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.

Az emberi vonás, amin a leginkább változtatnék, az agresszió. A barlanglakó ősemberek korában ez előnyt adhatott a túléléshez, a több élelem, élettér vagy egy társ megszerzéséhez, akivel utódot lehetett nemzeni, de manapság félő, hogy mindannyiunkat elpusztít.

A csillagokat nézd, ne a lábfejedet.

A közvélemény viszonya a tudományhoz jelenleg ellentmondásos. Egyrészt természetesnek veszi az életszínvonal javulását, amelyet a tudomány és a technika újabb eredményei tesznek lehetővé, másrészt viszont bizalmatlan a tudománnyal szemben, mert nem érti azt.

Csupán egy fejlett majomfaj vagyunk valami átlagos méretű csillag egy kisebb bolygóján. De értjük, hogy működik az univerzum. Ez az, ami különlegessé tesz bennünket.

Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként.

A testi fogyatékos embereknek olyasmikre kell összpontosítani erejüket, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik, és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni.

A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.

Csak a lúzerek hivalkodnak az IQ-jukkal.

Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.

Az intelligencia a változáshoz való alkalmazkodóképesség.

A fizika kicsit más, mint az orvosok világa. A fizikában nem számít, melyik iskolába jártál, vagy kinek vagy a rokona. Csak az számít, amit megcsinálsz.

(Forrás: marmalade.hu | nbcnews.com, bigthink.com/képek)