Akár több száz évvel ezelőtt élt emberek ők, akik a jobb létre szenderülés után sem lettek porrá. A csodák csodájára testük épségben megmaradt. Nemcsak épek a romolhatatlanok teste, hanem úgy tűnnek, mintha csak elaludtak volna, vagy mint a viaszbábuk.
Ezeket az egykor tevékenykedő embereket boldoggá és szentekké is avatták jóval haláluk után. Már életükben is nagyot alkottak, haláluk után pedig ünnepélyesen kijelentették, hogy az elhunyt személyt Isten felvette a boldogok, majd szentek körébe. A szentté avatást megelőzi a boldoggá avatás. Életükben is Isten segítőjeként dolgoztak, de ami haláluk után történt, arra a mai kor sem tud magyarázattal szolgálni. Testi épségük több száz éve bekövetkezett haláluk időpontjával teljesen összeegyeztethetetlen.
Casciai Szent Rita 1381-ben született. Fiatalon hozzáadták egy idősebb és nem túl kedves férfihoz, aki erőszakoskodott vele. Jó munkát végzett a feleség, mert megtért neje által a férj. Később férje és fiai is meghaltak, így Ágoston-rendi nővérnek állt. Egyik imádkozás alkalmával tövis fúródott a fejébe a töviskoszorúból, amely annyira elfertőződött, hogy haláláig elkülönítve élt. Teste nem indult bomlásnak, így üvegkoporsóban helyezték a Szent Rita-bazilikában és 1900-ban avatták szentté.
Az Irgalmas Nővérekként ismert közösség megalapítója Páli Szent Vince, aki 1581-ben született. Pappá szentelése után sok izgalomban és veszélyben volt része. Gályarabok sorsát vette a vállára, igyekezett a lehető legjobbá tenni életüket. Halála után eltemették, majd amikor boldoggá avatták felnyitották sírját. Akkor látták meg azt, hogy Páli Szent Vince teste teljesen ép. Üvegkoporsóba helyezték testét és egy kápolnában nyugszik. 1737-ben szentté avatták.
Giuliani Szent Veronika 1660-ban született. Már gyermekkorában különös kapcsolata volt Istennel, Jézussal, fiatalon apácának állt. Már akkor megjelentek testén a stigmák, amely Jézus kezén lévő sebeihez hasonlítottak. Vizsgálat alá vetették, figyelték sebeit, naplót kellett vezetnie arról, hogy lelkében mi dúl. Elzárva tartották a vizsgálat alatt, de a stigmák ugyanúgy jelen voltak testén, így a vizsgálatot visszavonták. Apátnőként folytatta munkáját. Halála 1727-ben következett be, teste épségben fennmaradt. 1839-ben avatták szentté.
Sourbirous Bernadett fiatal parasztlányként nőtt fel Franciaországban. Gyermekkorától látomásai voltak, 22 évesen kolostorba vonult. Fiatalon hunyt el, 35 évesen, de halála előtt sokat kínozták betegségek. Csonttuberkolózisban halt meg 1879-ben. 1909-ben avatták boldoggá, ekkor nyitották fel koporsóját és úgy tűnt, mintha csak elaludt volna. Azután még kétszer felnyitották koporsóját azért, hogy megfigyeljék, vizsgálják testét. Üvegkoporsóba helyezték Szent Bernadettet és abba a kolostorba helyezték nyugalomra, ahol egykoron élt. Szentté avatták 1933-ban.
A szentek teste szembeszállt a természet törvényeivel, olyan épségben van a mai napig, hogy alvó embernek tűnnek. Testük semmilyen módon nem lett kezelve, mégis épek.
