Szüleink idejében, és jóval korábban is szokás volt, hogy több generáció élt egymással. Ha pedig nem is laktak egy fedél alatt, de akkor is szoros kapcsolatot ápoltak a felmenőikkel. A nagyszülők, dédszülők elkényeztették, rendre utasították a dédunokákat, unokákat, akik pedig tisztelettel elfogadták az idősek fegyelmezését, tanácsait.

Természetesen a világ változik, ami mindenre hatással van, így a benne élő emberekre is. A jobb élet reményében, a több lehetőséget és pénzt kecsegtető munkahelyek olykor szétnyirbálják a családokat. Sokan próbáltak szerencsét külföldön, vagy nagyobb városokban. Sok gyermeket bíztak a szülők a nagyszülők gondjaira, hogy amíg a pénzkereséssel foglalkoznak külföldi munkájuk során, a gyermek felügyelete biztosítva maradjon. És persze sok idős maradt magára, mert a gyerekek és az unokák más vidékre költöztek az adódó lehetőség miatt. Még akkor is, ha a hozzátartozói Magyarországon belül maradtak, de olykor több száz kilométer választhatja el őket egymástól. Az idős ember lényegében magára marad.

A szerencsések azok, akikkel ha nem is élnek együtt a nagyszülők, de mégis az egyetlen és igazán nagy segítséget nyújtják mindenben. Amikor beteg a gyermek, nem lehet közösségbe vinni, de a szülőknek státuszuk és a pénz miatt is fontos munkába menni, akkor eszmélnek rá, hogy mennyire szerencsések, számíthatnak az önzetlen segítségre. Olykor azonban ez a hála egyáltalán nem mutatkozik meg az unokák részéről. Főleg a kamaszkor csaphatja ki a biztosítékot. Ilyenkor a legfeltűnőbb a generációs szakadék. Ennek azonban több oka is lehet. Folyamatosan változnak a társadalmi körülmények, emellett pedig a kultúrán belüli alakulások is rányomhatják a bélyegét a szakadék mélyülésére. Pedig ez a generációk között fellépő eltérés mindig is jelen volt, csak nem volt ennyire tátongó szakadék közöttük. Az, hogy a gyermek kapcsolata milyen a nagyszülőkkel, nagyban befolyásolja az, hogy mennyire kötődik egymáshoz az unoka és a nagyszülő. Ez éppen olyan, mint a szülő és a gyermek kapcsolata. Nem elég beszállni valamikor, ott kell lenni a kezdetek kezdetén. És persze az is nagy hatással van a gyermek nagyszülő felé mutatott tiszteletére, szeretetére, hogy a szülők milyen kapcsolatot ápolnak saját felmenőikkel. A jó, kellemes hangulatú családi légkör, a sok együtt töltött idő valószínűleg mély unoka-nagyszülő kapcsolatot eredményez. A nagyszülők örülnek, ha unokájukkal foglalkozhatnak, és a gyermek is imádattal fordul nagyszülei felé. Ha ebbe a rendszerben szülői vagy nagyszülői hiba lép fel, biztosan meg lesz az eredménye.

Egyre későbbre tolódik a gyermekvállalás, így a nagyszülők már igen korosak is lehetnek, mire az unoka megérkezik, ha egyáltalán megélik.