A téli napéjegyenlőség számos nép szokásaiban és hagyományaiban központi szerepet tölt be, amikor a fény győzelmét ünneplik a sötétség fölött. Kínában például egy fesztivállal emlékeznek meg erről, és a szűk családi körben ünneplik.
A 16. századig az észak-európai népeket szüntelenül az éhínség fenyegette, ezért úgy döntöttek, hogy a legtöbb szarvasmarhát télen vágják le, így nem kell őket etetni, az embereknek pedig jut elég étel. Ekkor került a legtöbb hús az asztalra, ami boldogsággal és ünnepléssel társult. A kereszténység térhódítása előtt a skandináv népek 12 napig tartó ünneplésbe kezdtek, hogy a Nap istenének születését éltessék.
Az ókori Rómában a téli napéjegyenlőséget a Szaturnália ünnepekkel koronázták meg, ekkor tilos volt a tanítás és a kereskedés. A mezőgazdasággal kapcsolatos ünnepség során az ajándékozás, a jókedv és a dorbézolás került előtérbe. Amikor Nagy Konstantin császár bevezette a kereszténységet az ókori Rómában, ezeket a szokásokat a karácsonyhoz kapcsolták.
www.huffingtonpost.com
